Közel 130 ezren írták alá a Budapest Pride petícióját

A fiatalok a motorjai az LMBTQI embereket a pedofíliával összemosó törvény elleni tiltakozásnak: ez a hétfői és a szerdai tüntetéseken is tisztán látszott. Ezek után nehéz elhinni, hogy a fiatalokat nem foglalkoztatják a közéleti, politikai témák: sok tekintetben mérföldekkel előrébb tartanak és kiállnak a meggyőződésükért, amikor és ahol kell.

A Budapest Pride által indított petíciót kis híján 130 ezren írták alá a szabad.ahang.hu oldalunkon.  Hétfőn mintegy 10 ezren tüntettünk a Kossuth téren – a petíció aláírói fél millió forinttal támogatták a tüntetés költségeit.

Szerda óta több ezer levelet küldtek Áder Jánosnak azt kérve a köztársasági elnöktől, hogy a törvényt ne írja alá, valamint az ország minden tájáról több, mint ezer személyes vallomást küldtek el nekünk az előbújásukról, az őket ért sérelmekről és a támogatásról, amelyet kaptak – ezeket az ahang.hu/pride oldalon az engedélyükkel közöljük:

A történetek alapján a mai LMBTQI fiatalok a legtöbb segítséget a kortársaiktól, (gyakran korban hozzájuk közelebb álló) családtagjaiktól és a közösségi médiában kapják, pl. Instagramon, Snapchaten vagy TikTokon:

- Hirdetés -
  • “Bár anyukám még nem tudja, mindig elmondja nekem hogy nem baj, ha nem a fiúkat szeretem és ő akkor is ugyanúgy szeretne engem, semmin sem változtatna. Bár még nem coming outoltam neki, valószínű sejti, akárcsak a legtöbb szülő:) A barátaim elfogadóak, és jó látni a médiában az lmbtq+ reprezentációt, mivel ezáltal sokkal könnyebben elfogadom magam. Az interneten (pl TikTok) jó látni a hozzám hasonló embereket és hallani a tapasztalataikat. Igazából nincs olyan amikor engem személyesen atrocitás ért, viszont az interneten látva a gyűlölködést, mindig sírnom kell… Nem tudják a társaim hogy tag vagyok és folyamatosan mellettem, a fülem hallatára megy a gyűlölködés és a homofóbia. Olyan emberekkel vagyok körülvéve akik ha tudnák hogy tag vagyok, nem fogadnának be, “hate crime”-olnának. Illetve egy osztálytársam, aki nem tudja hogy pansexual vagyok, folyamatosan homofób megjegyzéseket tesz és gyűlölködik. Ezek miatt folyamatosan szorongok.” Névtelen
  • “Soha nem felejtem el! A konyhában ültem, édesanyám pedig a vacsorához készült! Minden délután Mónika show volt a palettán! Csak figyeltem hogy édesanyám hogyan reagál az éppen folyó “vitára”! Akkoriban ritkán lehetett LMBTQI témáról hallani, igy nagy figyelemmel követtem a műsort, ahol épp fiú vallotta be a szüleinek, hogy ő meleg! Csak elszorult a torkom, hogy ezt most hogy hogyan fogom elmondani, és akkor most hogyan tovább?! Kitagadnak? Megvernek? Elutasítanak? Csupán csak azért mert én is szeretni szeretnék?! Gondoltam a műsorban szereplő srácnak van ám bátorsága! De nyeltem kettőt, gondoltam ennek ma nem ma lesz a napja! De édesanyám rám nézett és csak annyit kérdezett hogy akkor most én is? Csak egy Aha préselődött ki megfeszült torkomon! Mosolygott, és mai napig úgy szeret, mint ahogy anya szeretheti a gyermekét! Hálával tartozom Neki, meg ugye Mónikának is🙂 Eli (38), Budapest
  • “Anyukámnak amikor mondtam annyira ordibált velem hogy utána 3 napig nem mentem haza és amikor haza mentem mintha mi sem történt volna. Nem hajlandó erről beszélni.” Sophia (19), Pécs

A válaszokban megjelennek a támogató tanárok, osztályfőnökökről szóló történetek, valamint a bántások, tiltások, bullying is, amelyek ellen az iskola rengeteg esetben nem tudja megfelelően megvédeni az érintettet – sőt, egyes esetekben még tetézi is a bajt: 

  • “A matektanárnőm minden nap ott volt nekem és neki mindenről beszélhettem. Minden nap suli után beszélgettünk, a legjobb barátom lett. Ő éreztette velem legelőször, hogy semmi baj sincs velem és lmbt emberként sokkal értékesebb vagyok mint azt gondolnám. Mindenkit individuumként kezelt. Ez vidéken nagy szónak számított.
    (…)A szüleim fizikális bántalmazása előbújásomkor a legfájóbb pont. Úgy éreztem ők benn ragadtak egy feudális társadalomban, nem vallásosak, de mégis hirtelen olyan konzervatív szűk látásmóddal álltak és állnak felém amit nekem egy kemény munka lerombolni. Szeretném ha felvilágosult családom lenne és nem kéne a szőnyeg alá söpörni az életem. Szerettem volna maradni a családban ahol felnőttem. De nem tehettem meg. ”
      Miklós (22), Budapest
  • “Fáj a tény hogy sok embernek nem mondhatom el, keresztény iskolába járok, ott főleg nem beszélhetünk erről. A hittan tanárom rendszeresen szidja az LMBTQIA+ közösséget, és ez nem csak nekem frusztráló, még azokat is idegesíti akiknek közük sincs a homoszexualításhoz csak minden órán elmondja ugyanazt a szöveget, idegesítő már. Egyébként nem zaklat senki, mert nem merem elmondani, tehát azért amit nem tudnak logikusan nem zaklatnak.” Panna (13), Nógrád megye
  • “Azt a fajta verbális bántalmazást amit én a többi diáktársamtól és a tanáraimtól kaptam, még a legrosszabb embernek a világon nem kívánnám, nem egyszer köptek le, üvöltöttem utánam a folyosón, hogy “”mocskos b*zi”. A legfájdalmasabb, hogy ezt nem egy tanár nézte végig szó nélkül.” Krisztián (18), Baja

Bármit is gondoljon az ember az egyházi iskolákról, ezekben sincs egységesség arról, hogy hogyan állnak az LMBTQI diákokhoz: 

  • “Az egyik atya és az osztályfőnököm is támogatott, de tudom, hogy osztálynak nem mondhatom el, mert bántottak volna” ESzA (19), Zalaegerszeg
  • “Református gimnáziumba járok. Amikor a pride-os táskámmal mentem egyik nap, mondták, hogy ez nem egyezik az iskola szellemiségével és hogy ezt többet nem húzhatom a suliba.” Sophia (19), Pécs
  • ”Soha nem esett ilyenről szó az iskolában. Akkor még próbáltam titkolni, csak a barátaim tudták. Egyedül egy tanárnőmnek mertem elmondani, ő nagyon jól fogadta, neki rengeteget köszönhetek. Van egy tanárnő viszont, akiről már évek óta azt beszélik, hogy leszbikus. Mondanom sem kell, hogy a háta mögött nem egyszer hangzottak el olyanok, hogy “nekem ne dumáljon egy leszbikus k*rva” és hasonló dolgok. Az osztályomban is rengeteg homofób, szexista, rasszista ember járt. Van olyan, aki mostanra a Mi hazánk pártba csatlakozott. Mindig felemeltem a hangom velük szemben, ha ilyen témáról volt szó, de olyan volt, mintha csak a falnak beszéltem volna. Azt viszont meglepően és boldogan tapasztaltam, hogy egyre több LMBTQ+ tag tűnt fel az iskolában. Voltak leszbikusok, melegek, biszexuálisok, sőt, egy transznemű lány is, pedig én egy vidéki, kisvárosi gimnáziumba jártam! Én a szerencsésebbek közé tartoztam, mert nem ért a leszbikusságom miatt bántalmazás gimiben, de összességében szerintem nagyon sokat kellene fejlődni ebben is az oktatási rendszerünknek!”
  • “A mai napig úgy érzem,titkolom kell,bánthatnak emiatt. Iskolás koromban még nem tudtam, most tanítok, elfogadóak sokan, úgy érzem”  Névtelen (40), Budapest

A kormányról sem feledkeztek meg:

  • “Életem elmúlt 10 évét depresszióban töltve alkoholt fogyasztva nyomtam el magamban mindent, egész addig, amíg az egyetemi közegben nem találtam néhány meleg szaktársat, akik révén elkezdtem feloldódni, de még mindig nem teljesen. Eltellett a “fiatalságom”, és egyedül vagyok, a gondolataimmal, magányosan. Ez az, amit a tájékoztatással meg lehetne előzni. Ez az, amitől a kormány most megfosztotta a fiatal korosztályt.” Máté (27), vidékről
  • “Még a kormány is bűnözőnek titulál, mert szeretek valakit az azonos nemből 😀” Vivi (16 – [tehát az új törvény szerint a saját létezésemről sem tudhatnék xd], Heves megye
  •  “Ez a mostani törvény. Sírtam amikor megszavazták. Hogy a saját hazámban összemosnak egy olyan szörnyű réteggel mint a pedofilok. Zokogtam, remegtem, hogy potenciális veszélynek állítanak be, holott én mindig próbáltam segíteni a fiatalabbaknak elfogadni azt, hogy attól mert más vagy, még nem vagy rossz ember. És ezek ott a parlamentben úgy döntöttek,hogy egy olyan bűnnel, amire nincs bocsánat, összemossák a nemi identitásom! Bárhogy is alakul, ha vissza is vonják, ha módosítanak róla, akkor sem, sosem felejtem el hogy melyik napon bélyegzett meg engem és közösségemet a kormány és hogy mindenhol azt kell olvasnom, hogy az emberek neveket követelnek kik a melegek, mert potenciális veszélyt jelentenek a gyerekekre. Egy percig nem felejtem el ezt…soha!” Kitti (34), Pest megye
  • “Gyermekemrol van szò,és mindent megteszek azért hogy ne kelljen szégyenkeznie az identitását illetően. Én, mint anya, mindenben támogatom es támogattam eddig is! Az a szörnyű, hogy Kormányunk..Miniszterelnökünk akarja őket kirekeszteni. Nincs joga hozzá!! Ez nem egy divat forma,hogy ma meleg vagyok holnap nem.”

Az érintettek vallomása mellett több, mint ezer ilyen, és ehhez hasonló támogató üzenet is érkezett az aHanghoz, melyeket az oldalukon közölnek az ahang.hu/pride oldalon.

- Hirdetés -