Ellátogattunk a Sárvári Arborétumba. A sárvári Erdészettudományi Intézet által működtetett szabadtéri botanikus kertben jelenleg mintegy 300 fa- és cserjefaj, -fajta található.
Első ránézésre a terület nem tűnhet érdekesnek. Olyannak hathat, mit egy egyszerű park, ahová 500 Ft a belpő. Azonban érdemes utánajárni, hogy hova is készülünk belépni. Rögtön érezhető hogy nem egy hétköznapi helyről van szó:
A kert növényanyagát és tájképét tekintve alapvetően két részre osztható:
Az egyik, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradvány, amely ma a város közepén ad képet az urbanizáció előtti állapotokról. Itt 300 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szil példányok uralják a területet. Körülölelik a mintegy egy hektáros halastavat, a ligeterdők megszokott elegyfajaival és cserjefajaival.
A másik része a hagyományos értelemben vett arborétum. Itt a 200 évvel ezelőtt megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai összkép. Az arborétum talán legnagyobb értékét minden bizonnyal ezek az évszázados példányokban képezik.
A tájképet a legidősebb, mintegy 200 éves platánok, fekete fenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magaskőris (Fraxinus excelsior ’Diversifolia’) uralják. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák (Magnolia denudata, M. hypoleuca, M. kobus, M. liliiflora ’Nigra’, M. tripetala) hívják leginkább magukra a figyelmet. Azonban sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntés talaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket.
Képgalériánk az arborétumról
/Fotók: Szüts Bendegúz | Jövő TV
