Ha azt mondjuk, hogy Hősök tere, akkor sokaknak a fővárosban található réttől a szürke és fehér kövek díszburkolata, valamint a mögötte meghúzódó, félkör alakú szoborcsoport és az ismeretlen katona sírja jut eszébe. Pedig a tér nem mindig így nézett ki, amit éppen az Eucharisztikus világkongresszus miatt alakítottak át még 1937-ben.
A tér többféle átalakításon esett át, azonban a maihoz hasonló elrendezését akkor nyerte el, amikor 1906-ban megnyitották a Műcsarnokkal szemben álló Szépművészeti Múzeumot is. Ekkor történt meg a múzeum előtti rész parkosítása, így létrehozva egy ikerparkot, melyben két szökőkút is elhelyezkedett, középen pedig Gabriel arkangyal szobrát megkerülve haladhattak a ma is meglévő Városligeti tóhoz.
A teret végül jóval később, csak 1932-ben nevezték el a ma is ismert nevén, Hősök terének. A virágágyások, szökőkutak és növényzetek azonban csak 30 évig maradhattak, mivel az 1938-ban szintén Budapesten megrendezésre került Eucharisztikus világkongresszus miatt díszburkolatot kapott a teljes tér, hogy azon egy emelvényen oltárt állítsanak az ünnepi szentmiséhez.
A ma is ismert formáját elnyerő téren számtalan padsort helyeztek ki, ahová az Andrássy úton keresztül, a Szent István évi ünnepi felvonulás keretében a Szent Jobbal érkeztek meg a hívők a Hősök terén tartandó misére, melyet Eugénio Pacelli bíboros celebrál, XI. Pius pápát képviselve (később Ő lett XII. Pius pápa).
Az ünnepi szentmisére 500 ezer ember érkezett, azonban azt végül nem tudták teljes egészében megtartani felhőszakadás miatt. A záróbeszédeket végül rádióban és újságok hasábjain írásban közölték.
A világkongresszust követően a teret nem rendezték vissza az eredeti állapotába, az gyakorlatilag a mai napig ugyan úgy néz ki, ahogy az 1938-as eseményre átalakították. Pedig szerény véleményem szerint sokkal barátságosabb és méltóságteljesebb volt az 1937-es átalakítása előtt.