20.2 C
Budapest
2021. augusztus 1., vasárnap

Áder János megkapta a nyári kötelező olvasmányt – eddig 9500 levél érkezett hozzá az LMBTQI+ közösségtől

És több mint 130 ezren írták alá a törvény ellen tiltakozó petíciót – 200 ezer aláírás a következő cél. Már több mint 200 személyes történet olvasható az érintettektől az ahang.hu/pride oldalon. 

A fiatalok a motorjai az LMBTQI embereket a pedofíliával összemosó törvény elleni tiltakozásnak: ez a hétfői és a szerdai tüntetéseken is tisztán látszott. Ezek után nehéz elhinni, hogy a fiatalokat nem foglalkoztatják a közéleti, politikai témák: sok tekintetben mérföldekkel előrébb tartanak és kiállnak a meggyőződésükért, amikor és ahol kell.

A Budapest Pride által indított petíciót kis híján

130 ezren írták alá

szabad.ahang.hu oldalunkon. Hétfőn mintegy 10 ezren tüntettünk a Kossuth téren – a petíció aláírói fél millió forinttal támogatták a tüntetés költségeit.

Szerda óta több ezer levelet küldtek Áder Jánosnak azt kérve a köztársasági elnöktől, hogy a törvényt ne írja alá, valamint az ország minden tájáról több, mint ezer személyes vallomást küldtek el nekünk az előbújásukról, az őket ért sérelmekről és a támogatásról, amelyet kaptak – ezeket az ahang.hu/pride oldalon az engedélyükkel közölték.

Sok féle történet érkezett köztük:

“Soha nem felejtem el! A konyhában ültem, édesanyám pedig a vacsorához készült! Minden délután Mónika show volt a palettán! Csak figyeltem, hogy édesanyám hogyan reagál az éppen folyó “vitára”! Akkoriban ritkán lehetett LMBTQI témáról hallani, igy nagy figyelemmel követtem a műsort, ahol épp fiú vallotta be a szüleinek, hogy ő meleg! Csak elszorult a torkom, hogy ezt most, hogy hogyan fogom elmondani, és akkor most hogyan tovább?! Kitagadnak? Megvernek? Elutasítanak? Csupán csak azért mert én is szeretni szeretnék?! Gondoltam a műsorban szereplő srácnak van ám bátorsága! De nyeltem kettőt, gondoltam ennek ma nem ma lesz a napja!

De édesanyám rám nézett és csak annyit kérdezett, hogy akkor most én is? Csak egy Aha préselődött ki megfeszült torkomon! Mosolygott, és mai napig úgy szeret, mint ahogy anya szeretheti a gyermekét!

Hálával tartozom Neki, meg ugye Mónikának is🙂” Eli (38), Budapest

“Anyukámnak amikor mondtam annyira ordibált velem, hogy utána 3 napig nem mentem haza és amikor haza mentem mintha mi sem történt volna. Nem hajlandó erről beszélni.” Sophia (19), Pécs

A válaszokban megjelennek a támogató tanárok, osztályfőnökökről szóló történetek, valamint a bántások, tiltások, bullying is, amelyek ellen az iskola rengeteg esetben nem tudja megfelelően megvédeni az érintettet – sőt, egyes esetekben még tetézi is a bajt:

“A matektanárnőm minden nap ott volt nekem és neki mindenről beszélhettem. Minden nap suli után beszélgettünk, a legjobb barátom lett. Ő éreztette velem legelőször, hogy semmi baj sincs velem és lmbt emberként sokkal értékesebb vagyok mint azt gondolnám. Mindenkit individuumként kezelt. Ez vidéken nagy szónak számított.
(…)A szüleim fizikális bántalmazása előbújásomkor a legfájóbb pont. Úgy éreztem ők benn ragadtak egy feudális társadalomban, nem vallásosak, de mégis hirtelen olyan konzervatív szűk látásmóddal álltak és állnak felém amit nekem egy kemény munka lerombolni Szeretném ha felvilágosult családom lenne és nem kéne a szőnyeg alá söpörni az életem.

Szerettem volna maradni a családban ahol felnőttem. De nem tehettem meg.

Miklós (22), Budapest


“Azt a fajta verbális bántalmazást amit én a többi diáktársamtól és a tanáraimtól kaptam, még a legrosszabb embernek a világon nem kívánnám, nem egyszer köptek le, üvöltöttem utánam a folyosón, hogy “”mocskos b*zi”. A legfájdalmasabb, hogy ezt nem egy tanár nézte végig szó nélkül.” Krisztián (18), Baja

Bármit is gondoljon az ember az egyházi iskolákról, ezekben sincs egységesség arról, hogy hogyan állnak az LMBTQI diákokhoz: 

“Az egyik atya és az osztályfőnököm is támogatott, de tudom, hogy osztálynak nem mondhatom el, mert bántottak volna” ESzA (19), Zalaegerszeg

“Református gimnáziumba járok. Amikor a pride-os táskámmal mentem egyik nap, mondták, hogy ez nem egyezik az iskola szellemiségével és hogy ezt többet nem húzhatom a suliba.” Sophia (19), Pécs

A kormányról sem feledkeztek meg:

“Életem elmúlt 10 évét depresszióban töltve alkoholt fogyasztva nyomtam el magamban mindent, egész addig, amíg az egyetemi közegben nem találtam néhány meleg szaktársat, akik révén elkezdtem feloldódni, de még mindig nem teljesen.

Eltellett a “fiatalságom”, és egyedül vagyok, a gondolataimmal, magányosan.

Ez az, amit a tájékoztatással meg lehetne előzni. Ez az, amitől a kormány most megfosztotta a fiatal korosztályt.” Máté (27), vidékről

“Gyermekemről van szó és mindent megteszek azért hogy ne kelljen szégyenkeznie az identitását illetően. Én, mint anya, mindenben támogatom es támogattam eddig is! Az a szörnyű, hogy Kormányunk, Miniszterelnökünk akarja őket kirekeszteni. Nincs joga hozzá!! Ez nem egy divat forma, hogy ma meleg vagyok holnap nem.”

Az érintettek vallomása mellett több, mint ezer ilyen, és ehhez hasonló támogató üzenet is érkezett hozzánk, ezeket is közöljük az ahang.hu/pride oldalon.

spot_imgspot_img

Kövess minket a közösségi médiában!

40,000követőTetszik
900követőkövető
4,200feliratkozóFeliratkozás

Korábbi híreink