2026. május 9-én Budapesten nemcsak a naptár szerint köszöntött be a tavasz, hanem a politikai életben is „rendszerváltó” hangulat uralkodott. Az Országház falai között délelőtt 10-kor vette kezdetét az új korszak: az alakuló ülésen Magyar Pétert 140 szavazattal választották meg miniszterelnöknek.
A ceremónia egyik legemblematikusabb, egyben legvitatottabb momentuma az volt, amikor Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés újonnan megválasztott elnöke kezdeményezésére újra kitűzték az Európai Unió zászlaját a Parlament épületére. Míg a benti padsorokban a Tisza Párt képviselői ünnepeltek, a távozó kormányfő, Orbán Viktor távolléte (aki a rendszerváltás óta először nem vett részt az utódja beiktatásán) némi kesernyés, de beszédes színezetet adott a délelőttnek.
A népünnepély és a „nagy buli”
Míg a Parlamentben az esküszövegek hangoztak el, odakint a Kossuth téren már kora délután egy hatalmas fesztivál vette kezdetét. Magyar Péter délutáni beszéde után – melyben a megbékélésről és a „visszavett hazáról” beszélt – elhangzott a nap mottója:
„Nevessetek, öleljétek meg egymást, és végre legyen tánc!”
A tömeg pedig megfogadta a tanácsot. A színpadon Molnár Ferenc Caramel érzelmes dallamai után a Vígszínház művészei, majd a fináléban Presser Gábor hozta el a katarzist. A hangulat inkább emlékeztetett egy felszabadult Sziget-napi nagyszínpados koncertre, mintsem egy merev állami protokollra. Az éjszakába nyúló utcabál során a jelek szerint Budapest nemcsak egy új kormányt, hanem egyfajta kollektív megkönnyebbülést is ünnepelt.
Ritka pillanat a magyar közéletben, amikor a politikai váltás nem feszültséggel, hanem tényleges, tánccal kísért örömünneppel párosul. A kérdés már csak az, hogy a hétfőn kezdődő miniszteri meghallgatások után a szürke hétköznapok is ilyen „ritmusosak” lesznek-e.
