Kevés rémisztőbb dolog van, mint háború idején kommenteket olvasni. Vélemény.
A söpredék láncos kutya módjára ugat és dühöng. Amikor megérzi a vérszagot, támad és harap. Ijesztő belegondolni, hogy mi lett volna, ha magára a teremtés koronájaként gondoló kommentelő a második világháború alatt is élhetett volna a Facebook és az internet adta lehetőségével, és a profilképek mögül toporzékolva hányhatta volna fájdalmas önérzettől fűtött véleményét a kommentfalakra.
Az égnek hála a második világháború alatt a kiberhadviselés még nem létezett, ahogy arra sem volt lehetőség, hogy szinte valós időben kövessük az események borzalmait. Borzongató elképzelni, hogyan reagált volna Hitler netes trollserege egy náci Einsatzgruppen által a meszesgödörbe lőtt halom zsidóról készült interneten terjedő videófelvétel láttán. Milyen kommentek érkeztek volna egy porig rombolt fehérorosz faluról terjedő amatőr videó alá. A gondolattól is a jéghideg rettenet futkos az ember hátán.
A “Never again” a holokauszt borzalmait követő fogadalom, miszerint nem szabad hagyni, hogy újra megismétlődjenek a vészkorszak rémtettei a mai napig sem valósult meg. A módozatok ugyan mások, de az emberiség nem tanult, nem felejtett. Ami jelenleg Mariupolban zajlik, az ugyanaz az irtózat, ami már sokszor megtörtént a XX. század során és azóta is.
Ezt kiegészítve azonban Francis Fukuyama a történelem végéről szóló jóslata sem teljesült be. A Szovjetunió bukásával nem következett be az egypólusú világrend, a történelem lánctalpai dübörögnek tovább. Azonban ez a XXI.századra kiegészült azzal, hogy hangot kapott a szennyvíz csatornák népe is. Sőt, öntudatra ébredt.
A klaviatúra mögött megbújó végtelen kezű, emberi ürülékből összegyúrt szörnyeteg pedig hangosabb, mint bármikor a történelem során. Ne essék félreértés, ez a szörny mindig is köztünk volt. Ő volt az, aki Barabást ordítva a keresztre küldte Jézust. Ő volt az, aki a kezét összedörzsölve élvezkedett a középkori nyilvános akasztások közönségeként. Ő volt az, aki feljelentette a szomszédját a mindenkori diktatúra mindenkori titkosrendőrségénél. Előbbieket ma is megtenné, azonban saját büszkeségétől megvakulva már kommenteket is ír. A hangját is hallatja. Sőt, ehhez még bíztatást is kap.
A kiberhadviselés létező jelenség. Általánosan elmondható, hogy napjainkra a műveleteket az államok – éppenséggel terrorista csoportok – kémkedési, diszruptív, esetenként destruktív motivációval hajtják végre közvetlenül, vagy egy hekkercsoport bevonásával.
Támadhatnak az országok létfontosságú infrastrutúráira, ipari, gazdasági, egészségügyi szektoraira, továbbá védelmi ágazatának számítógépes és infokommunikációs rendszereire. Ezek közül láttunk példát a jelenlegi ukrajnai orosz agresszió nyomán is, mind a két oldalról.
Azonban van még egy fontos tényező: ezek a közösségi médiafelületeken jelen lévő fizetett trollhadseregek. Működésükről az Átlátszó közölt egy kiváló cikket.
Ott vannak azonban – nem elhanyagolható módon – a hasznos idióták is. Őket sok esetben még csak nem is pénzeli senki. Saját jogon, pontosabban félretájékoztatásuk okán ontják magukból a féktelen idiotizmust.
Ők az internet pöcegödréből fel-fel törő trollok, akiknek a világon semmi nem számít, csak a mámorító vérszag. Örjöngéseik megtalálhatóak az Origo kommentfalaitól kezdve egészen a Jövő TV cikkeinek, videóinak kommentmezőiben is. Legfőbb ismertetőjegyük a végtelen, gőgös öntudatuk, továbbá az, hogy saját magukra az egyetemes emberi kultúra legfőbb örököseiként tekintenek. Nem elég, hogy ostobaságuk izzó fénygömbként vakít meg bárkit, aki olvassa a fröcsögéseiket, de még azt is elhiszik magukról, hogy egyfajta kiválasztott kasztként, nyitott könyvként sejlik fel előttük a világban meghúzódó minden egyes folyamat. Így pedig hazugság előttük nem maradhat leplezetlenül! Covid-oltás? Háttérhatalmi összeesküvés! Orosz csapatok kórházakat bombáztak? Kamu és dögöljön meg, aki erről hazudik! Mindezt persze szigorúan a veteményeskertben fotózott, unokás profilkép mögül.
De ez háború idején valahogy még sokkal riasztóbb. Ilyenkor sajnos beavatás-szerű élményben van részünk. A történelem lapjai életre kelnek és ugyan virtuálisan, de hús-vér valójában tapasztalhatjuk meg, hogy kinek a tajtékzása égette fel többszörösen a világot, ki volt az, aki barna és vörös ingben dühöngött, ki az akinek a nácizmust és a bolsevizmust köszönhetjük, aki hullákkal megtöltötte a számozatlan és számolatlan tömegsírokat. Ez nem más, mint a csőcselék, akinek mára az internet is az otthonává vált. A háborúban pedig a lehetőséget látja, hogy tombolhasson. Ez a tömegember.
Hamvas Béla így ír a jelenségről:
“Az egyén tudatos tevékenysége helyébe, a tömeg tudattalan tevékenysége lépett… A tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenysége helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét elhomályosul és elsüllyed… Az egyéni és a világos gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan tevékenységétől függeni… A magasabb függ az alacsonyabbtól”… „Az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen ösztönzések veszik át, és az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik”… „A kezdődő primitivizálódás kivétel nélkül mindenkit kikezd és aláás. A szellemet kioltja, az ízlést a legalacsonyabb színvonalra szállítja le, a vallásból babonát csinál, az istenekből bálványt, a világos és józan gondolkodás helyét zavaros mítosz foglalja el”.
A sötét művelet mögött meghúzódó alkimisták manapság Bayer Zsolt, Bencsik András, Mark Zuckerberg, esetleg a Nyugati Fény, éppenséggel a Pesti Srácok újságírói, és még persze sorolhatnám.
Határok nincsenek, oldalak nincsenek, Európa nincs, humánum nincs.
Putyin, Orbán vagy Gyurcsány csettint. A Nagy Testvér boldog. A Gyűlölet Két Perce pedig jár. A szelepnek ugyanis működnie kell.
