A tegnapi napon bár kiestünk, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnénk büszkék. A magyar csapat teljesítményéről Demjén Balázst, az M4 Sport szerkesztő-riporterét kérdeztük.
Hogyan tudod értékelni a magyar válogatott teljesítményét az EB-n?
Abból kell kiindulnunk, hogy egy halálcsoportba kerültünk, és nemcsak azért, mert a francia, német és a portugál csapat is jóval erősebb, mint mi, hanem eleve már a sorsolási kalapokat sem szabadott volna úgy kialakítani, hogy ebből a három csapatból egyáltalán kettő összekerüljön. Ebből kifolyólag nagyon egyenlőtlenül oszlottak el a csoportok, tehát óriási szintkülönbségek voltak. A szakma ettől függetlenül nagyon felelőségteljesen kezelte, mind a kommunikáció, mind az elvárások szintjén az egészet. Illetve a korábbi évtizedekben jellemző hangulatot, miszerint ’most lesz az egyetlen esélyünk, amit meg kell ragadni, és ha ez nem sikerül, akkor tragédia történik’, szerencsére teljesen elengedték, és abszolút pozitív kommunikáció zajlott, ami illett is a várakozásokhoz és a szereplésekhez is egyaránt. Továbbá többször hangsúlyozták, ha már ebben a csoportban gólt szerzünk, az is óriási siker, mert hatalmas a különbség az ellenfelekkel szemben. Illetve nem mehetünk el amellett, hogy az első hazai meccsen mi az első 84 percben teljesen egyenrangú felei voltunk a portugáloknak és csak balszerencsével kaptunk ki. Sőt, ezután is felálltunk, és pár nap alatt úgy összekapta magát a csapat, hogy a világbajnok franciákkal döntetlent játszottunk. Nem beszélve a szerdai mérkőzésről, ahol ’csalódottnak’ kell lennünk, mert 2-2 döntetlent játszottunk Münchenben, ahol gyakorlatilag tényleg 6 percen múlt a továbbjutásunk.
Azért nem kicsi dolog, hogy a csoportunkon belül csak olyan csapatokat kaptunk, akik már nyertek EB-t, vagy vb-t. Ha más országokkal lettünk volna összeeresztve, szerinted bejutottunk volna? Vagy lesz kihívója ennek a három csapatnak a csoporton kívül is?
Úgy veszem észre, hogy amióta a klubidény ilyen sűrű és évközben ennyi meccs van, a játékosok ki vannak zsigerelve, ebből kifolyólag hiába van egyéni szinten óriási különbség két játékos között, ezt a nemzeti csapatoknál nem lehet megfelelően kamatoztatni. Ezért kedvez ez a magyar válogatottnak, mivel május óta együtt tudott edzőtáborozni, ezért sokkal kipihentebben és fürgébben tudott csapatszinten mind mentálisan, mind fizikálisan játszani egy-egy erősebb együttes ellen. Ezzel a nagy csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt, a kicsikkel meg pláne. A szakmai stábnak köszönhetően ez a csapat felépített egy olyan játékot, ami az ellenfelekre is koncentrál, viszont mégis a saját játékosai készségeire és erősségeire fekteti a hangsúlyt. Ez a csapat pedig ezzel a taktikával gyengébb ellenfelekkel szemben továbbjutott volna a csoportból, és megállta volna a helyét.
Ez a három csapat mindenképpen esélyes, viszont azt túlzás lenne kimondani a látottak után, hogy mind a három csapat biztosan benne lesz a legjobb négyben, hiába jósolták ezt sokan. Nem mehetünk el viszont a belgák és az olaszok mellett, akik nagyon komoly játékerőt mutattak fel itt a csoportkörben, kettejük közül valamelyikük véleményem szerint a végső győzelemre is esélyes lehet. Leginkább ezért nem gondolom azt feltétlenül, hogy a csoportunkból kerülne ki a végső győztes, de az, hogy többen közülük esélyesek az elődöntőre, továbbra is egyértelmű.
A németek és a franciák ellen döntetlent játszottunk, egyedül a portugálok ellen nem, vagyis az eredmények szerint ez volt a legrosszabb meccsünk. De teljesítményben is ezt mondhatjuk a leggyengébbnek?
Gyenge meccsünk nem volt, esetleg gyengébb periódusaink, amelyek aztán ennek függvényében rányomhatták egy-egy meccsre a bélyegüket. A magyar-portugálon sem a fáradtság vagy egy végzetes egyéni hiba okozta a vesztünket, hanem egy megpattanó lövés. Az, hogy utána mi történt, betudható annak, hogy a portugálok megtáltosodtak, mi meg fejben összezavarodtunk. Itt kanyarodnék vissza a 2009 őszén játszott meccsre a portugálokkal, ahol 1-0-ra kaptunk ki tisztes vereséggel – de csak azért, mert az első 10 percben lőtt gól után a válogatott csak arra játszott, hogy elkerülje a nagyobb arányú kudarcot. Itt pedig taktikusan és okosan játszottunk, ez egy tisztes helytállás volt. Ez a portugál meccs sikerült a legrosszabbul, tekinthetjük ezt a leggyengébbnek, de ennek tükrében is jó volt látni, hogy volt egy fejlődési folyamat. Ennek ellenére folyamatosan épültünk mind játékban, mind taktikában.
Ha sorrendbe kéne tenni a meccseket, egyértelműen egy felfelé ívelő tendenciát láthattunk. A németekkel játszott meccs volt a legjobb, a franciákkal a második, és a portugálokkal pedig a legkevésbé jó.
Ha az EB-n egy ilyen erős csoportban ilyen jól játszottunk, akkor a vb-n milyen esélyeink lehetnek? Szerinted kik a legesélyesebbek, hogy megnyerjék az EB-t?
Az EB-n én a belgákat és az olaszokat tartom a játékuk alapján a legmeggyőzőbbnek. Ilyenkor ezt még nehéz megmondani, mert egy ilyen intenzív idény után nagyon fontos, hogy meccsről meccsre az energiákat és az erőt megfelelően beosztva lehessen egyre előrébb menetelni. Az eddigi esélyek alapján, amit idáig láttunk, az olaszok és belgák a legmeggyőzőbbek.
A vb már más tészta, a kvalifikáció során pedig nem szabad senkit sem alábecsülnünk. A selejtezőn az első nagyobb kihívást az albánok jelenthetik – viszont ha így futballozunk, mint most, nagyon nagy valószínűséggel le tudjuk győzni őket kétszer. Az angol csapat azért egy klasszissal jobb, ezt egyébként most is bizonyították, ha játékba lendülnek, és jól osztják be az erejüket, akkor ők is okozhatnak meglepetéseket. Ez az angol csapat ennek a csoportnak a legerősebbje, így egyértelműen a lengyelek és köztünk fog eldőlni, hogy ki az, aki odaérhet a második helyre, és esetleg esélye lehet még a vb-re. A Nemzetek Ligájában elért jó eredményünk miatt is jó eséllyel játszhatunk pótselejtezőt a vb-ért, akárhogy is alakul a másik selejtezősorozat. Most először beszélhetünk hosszú idő után arról, hogy reális eséllyel kijuthatunk a világbajnokságra, és ez már önmagában óriási eredmény.
