Életének 93. évében, április 11-én meghalt Görgey Gábor, Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg, rendező, aki 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere volt – értesült a Blikk.
Görgey Gábor 1929. november 22-én Budapesten született Görgey Arthur néven, apai dédnagybátyja az 1848-49-es szabadságharc honvédseregének főparancsnoka, Görgey Artúr volt. 1948-ban érettségizett a budai Rákócziánumban, az Érseki Katolikus Gimnáziumban. Gimnazista korában a Vigíliában jelentek meg versei és recenziói, amelyekről a későbbi barát és mester, Pilinszky János mondott értő véleményt. Nevét a lap főszerkesztőjének, Sík Sándornak a tanácsára változtatta meg Arthurról Gáborra.
1948-ban beiratkozott a pesti tudományegyetem német-angol szakára, de egy év után meg kellett szakítania tanulmányait. Ezután statisztaszerepeket vállalt különböző színházakban és a filmgyárban, miközben továbbra is írogatott. 1951-ben családjával együtt kitelepítették a Heves megyei Csány községbe, majd munkaszolgálatra vitték. 1954-ben került vissza Pestre, ahol egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója, közben hivatalsegéd, majd a Népművelési Intézet munkatársa volt. 1956. október elején jelent meg első verseskötete, a Füst és fény, ám ez visszhangtalan maradt.
Görgey Gábor munkásságát több elismeréssel is jutalmazták: 1976-ban Graves-, 1980-ban József Attila-, 1985-ben Pro Arte-, 1989-ben Déry Tibor-, 2006-ban Kossuth-díjat kapott. 1992-ben a Művészeti Alap Irodalmi Díját, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést és a Marton Frigyes-emlékdíjat vehette át. 2014-ben Szép Ernő-díjjal tüntették ki életművéért. 2017-ben Radnóti-díjat, 2018-ban Prima Primissima Díjat kapott.
