Testépítés és lélekrombolás

A Szelíd című film az érző emberből kifacsart léleknek állít mementót, teszi mindezt a versenysport áldozati oltára mellett, amelyen öt, vérből, verejtékből és könnyekből felvésett betű olvasható: SIKER. Az első magyar Sundance-film budapesti díszbemutatóján jártunk. Filmajánló.

A versenysportban egy dolog nem számít: maga az ember, akinek a hajszolt eredményen túl vágyai is vannak. Gép, robot, harcos gladiátor, aki minden körülmények között engedelmeskedik a ludusban doctorának, azaz mesterének, aki felkészíti őt a halálos küzdelemre. Az arénán kívülre mutató vágyak a győzelem ellenségei. A normális emberi élet boldogságforrásai utáni sóvárgást egyszerűen ki kell taposni a versenyzőből, hiszen azok mind-mind hátráltató tényezők. Ez rettenetesen hangzik, nem? Csuja Lászó és Nemes Anna filmjét nézve pont ebbe nyomorúságos létállapotba kapunk beavatást. Az élmény pedig ezáltal kellőképpen megterhelő.

A film főszereplője Edina, egy női testépítő, aki mellesleg együtt él edzőjével, Ádámmal, aki egykor ugyancsak kiemelkedő sikereket ért el a sportágban. Ahhoz, hogy megnyerjék a világbajnokságot nem csak az edzőteremben kell gyötörnie magát, de prostituálttá is kell válnia, hogy fedezni tudja a különböző szteroidok és étrendkiegészítők horrorisztikus költségeit. Így zajlik az az emberi test és lélek szüntelen abúzusa mind az edzőteremben, mind a konyhában – ahol főhősünk természetesen nem eszik, hanem “tölt” –, illetve félhomályban pislákoló hotelszobákban.

Forrás: Vertigo Media

A Szelíd nem szórakoztató. Cserébe viszont kegyetlenül szorongató bepillantást nyújt az élsport világába. A másfél órás játékidő alatt folyamatosan a kezemet tördeltem, a fejemet fogtam, izegtem-mozogtam a székemben, időnként az arcomat a kezembe temettem, és halkan elmormoltam egy-két bazdmeget, mert egész egyszerűen túl nyomasztó az, amit a képernyőn látunk. A felmerülő kérdés természetesen az, hogy megéri? Megéri mindent feláldozni? Megéri ennyi szörnyűségen keresztülmennie a sportolónak azért az egy percért, amíg a himnuszt hallgatja a dobogón? Egyáltalán, ember még az, aki átveszi azt az aranyérmet vagy már csak egy biológiai testbe zárt merő üresség? Bárhogyan is van, mindenképpen ajánlom az olvasó figyelmébe Cseh Lászlóval, az egykori világklasszis úszóval készült interjút, amelyben megrázó módon mesél az olimpiai sikerek áráról, az ezzel járó lelki terrorról és fizikai fenyítésekről, melyeket elszenvedett a medencében és annak környékén. 

A film látványában végig sötét tónusú, ráadásul realista hangvételű, közeli képekkel dolgozik, és amit megmutat, az minden, csak nem szép. A testépítés célja az izomtömeg definiáltságát, szimmetriáját, az emberi test esztétikumát volna hivatott bemutatni. Nekem viszont ne mondja senki, hogy ezek a bizonyosan súlyos testképzavarral élő, az életben maradáshoz szükséges legminimálisabb testzsírszázalékkal rendelkező, mindenféle kemikáliákkal, anabolikus szteroidokkal szétküldött hústornyok szépek. Ők sajnos elszomorítóan nagy százalékban megnyomorított, vélhetőleg feldolgozatlan gyermekkori traumáktól sújtott emberek, akiket úgy pakolnak ki ezekre a gusztustalan húsparádékra, mintha nem is emberek lennének. Pedig nagyon is azok. Hús és vér, vágyakkal, érzésekkel teli emberek.

- Hirdetés -
Forrás: Vertigo Media

A filmvásznon folyamatos lelki értelembe vett erőszakot látunk. Ádám, az edző ugyan látszólag szeretetkapcsolatban él Edinával, valójában azonban bántja őt. Ez a fajta elnyomó attitűd az edzésekről szóló jelenetek során többször is bizonyosságot nyer, nem beszélve annak a következményeiről, amikor Edina esetenként “csal” az étkezésében. Ádám sincs könnyű helyzetben. Az egykori sportsikerei után az edzősködés mellett férfi sztriptíztáncosként próbál elhelyezkedni egy borzasztóan megalázó jelenet során, hogy hozzátehesse ő is a pénzt Edina kiutazásához a világbajnokságra. Kapcsolatuk egy furcsa alá-fölé rendeltségi viszony képét mutatja. A film során a fókusz azonban végig Edinán van, az ő vívódásain, szenvedésein és azon, hogyan áll egymással konfliktusban a normális élet utáni sóvárgás, az érzelmek és a sportsikerek felé vezető út.

Az élsportban biztosan többféle sikerrecept létezik. Nem gondolom, hogy a testépítésben, az úszásban, a kerékpársportban csak és kizárólag megtört, megalázott emberek állhatnak végül dobogóra. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a medence, a konditerem, éppenséggel a pást környéke túl sok erőszaknak és méltatlan szenvedésnek az otthona. Erről szól a Szelíd című film, ami egy olyan világba kalauzol, aminek mi, külső szemlélők csak a színes-szagos felszínét ismerjük. Alatta azonban sokszor túl sötét van. Hogy megéri-e? Jó kérdés. Nem nyertem sosem olimpiát, de azt hiszem, nem is akarnék.

Szelíd (2022) Rendező: Csuja László, Nemes Anna

Színészek: Csonka Eszter, Turós György, Krisztik Csaba, Kerekes Éva, Papp János

Kiemelt kép: Vertigo Media

- Hirdetés -