Egy új tanulmány szerint a sarkvidéki régió ezen területe – mely vastag jégtakaróról ismert – sebezhetőbb lehet az éghajlatváltozással szemben, mint azt a tudósok feltételezték.

Azonban 2020 nyarán az utolsó jégterület keleti részén fekvő Wandel-tenger elvesztette fedőjege 50% -át. Így a fedettség a legalacsonyabb a nyilvántartás megkezdése óta. Az új tanulmányban a kutatók megállapították, hogy az időjárási viszonyokhoz vezethető vissza a jégtakaró csökkenése. A klímaváltozás tette ezt lehetővé azáltal, hogy évről évre fokozatosan olvasztotta a jeget a térségben. Ez arra utal, hogy a globális felmelegedés jobban fenyegeti a régiót, mint azt a korábbi klímamodellek jósolták.

Az éghajlatváltozás miatt megolvadt az Északi-sarkon más terület is. Ez gondot okozhat azoknak az állatoknak, amelyek szaporodása és táplálkozása a tengeri jégtől függ.

Tekintettel arra, hogy ez az utolsó jégterület, a jövőben a jégtől függő fajok menedékének tekintenek mindent, amely nem jégmentes nyári sarkvidék – mondta a tanulmány társszerzője, Kristin Laidre, a Polar Science Center vezető kutatója és a Washingtoni Egyetem (UW) Vízi és Halászati ​​Tudományok Iskolájának adjunktusa.

Az Utolsó Jeges Térség több, mint 2000 kilométer terjeszkedésű, Grönland északi partjától a Kanadai Északi-sarkvidék nyugati részéig tart. A tengeri jég itt általában legalább 5 éves és körülbelül 4 méter vastag.

Villámgyors átalakulás

Az elmúlt évtizedekben az óceáni áramlatok az utolsó jégterületen úszó tengeri jégdarabokkal erősítették meg a jégtakarót. De a kutatók felfedezték, hogy 2020-ban az északi szél a jeget elszállította Grönlandtól. Így nyílt vízszakaszok jöttek létre, amelyeket a nap felmelegített. A felmelegített víz ezután a tengeri jég alatt keringett, így még jobban felolvadt – mondta Axel Schweiger, a tanulmány szerzője, az UW Polar Science Center elnöke.

A sarkvidéket kutató tudósok először 2018-ban gyanították, hogy valami nem stimmel az Utolsó Jeges Térségben, amikor februárban megjelent egy jéggyűrűs nyílt vízszakasz, amelyet polinának neveznek – mondta Schweiger a WordsSideKick.com-nak e-mailben. Aztán 2020-ban Schweiger és munkatársai egy újabb tengeri jég anomáliára figyeltek fel a Wandel-tengerben, miközben adatokat gyűjtöttek egy Arctic kutatási expedícióhoz, a The Multidisciplinary drifting Observatory for the Study of Arctic Climate (MOSAiC) [Multidiszciplináris sodródó obszervatórium a sarkvidéki éghajlat tanulmányozásához] elnevezésű programhoz, amely 2019 szeptemberétől 2020 októberéig tartott.

Amikor a tudósok előrejelzést dolgoztak ki arról, hogy a kutatóhajó hol sodródhat, észrevették, hogy a hajó egy furcsa útvonalon halad át. Olyan területeken közlekedett, amelyeket általában vastag jég borít.

„Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi és miért történik, és vajon kapcsolódik-e potenciálisan ahhoz, amit a 2018-as eseményen láttunk” – mondta Schweiger.

Schweiger elmondta azt is, hogy a műholdas megfigyelések és az éghajlati modellek azt mutatták, hogy 2020-ban a szokatlan észak felé haladó szél szakította fel a tengeri jeget. Ezzel eltolta azt a Wandel-tengertől. Valójában a 2020-as rekord alacsony tengeri-jégtakaró alacsonyabb lett volna, ha nem lett volna az a vastag jég, amely az adott téli hónapokban a területre sodródott.

A kutatók azt írták, hogy ezeket a veszteségeket el lehetett volna kerülni, ha a klímaváltozás nem jelenik meg ilyen erősen az Utolsó Jeges Térségben. A 2020-as jégveszteség körülbelül 20% -a közvetlenül az éghajlatváltozásnak tudható be. 80% a szél és az óceán áramának anomáliáival volt összefüggésben.

Mire számíthatunk a jövőben?

Az elmúlt 15 évben volt mérhető az északi-sarkvidéki jégtakaró legalacsonyabb állása. Az előrejelzések szerint 2040-re az Utolsó Jeges Térség kivételével minden más szilárd felszín eltűnhet ebben a régióban.

A jégvesztés már most érinti azokat a sarkvidéki állatokat, amelyek támaszkodnak a túlélésre. Ilyen például a jegesmedve, a gyűrűs fóka és a szakállas fóka – mondta egy kutató.

Schweiger szerint az új tanulmány ugyan nem mondja ki, hogy az Utolsó Jeges Térség képes teljesen elolvadni, a felgyorsult olvadás tendenciája várhatóan folytatódik. Egy másik kutató szerint az eddig kapott eredményeink alapján arra számíthatunk, hogy ezen a területen gyakrabban lehet majd látni nagy nyílt vízfoltokat. Hogy ez milyen hatással lehet a tengeri élővilágra, ezt is nehéz megjósolni.

A A jegesmedve és több fókafajta élőhelye is kérdéses bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.