Neil Hyatt, a Sheffieldi Egyetem nukleáris anyagokkal foglalkozó vegyésze megerősítette, hogy a reaktor szétroncsolódott betoncsatornája alatt egyre intenzívebbé váltak a hasadási reakciók.

Csernobilban az éghető anyagot maguk az eredeti uránrudak, az üzemanyagcellák jelentik, valamint azok grafit és cirkónium elemei. A fűtőelemek nagy része az 1986. április 26-án a négyes reaktorblokkban bekövetkezett baleset során nem használódott el, semmisült meg, hanem a többi anyaggal – köztük az oltáshoz eredetileg használt homokkal – lávává olvadt össze. Ez a kóriumlávának (LFCM) is nevezett sugárzó elegy befolyt és bemarta magát a reaktorcsarnok alagsori helyiségeibe, majd ott „kihűlve” megkeményedett, de ebben még mintegy 170 tonna sugárzó urán van – az eredeti üzemanyag 95 százaléka – írja a napi.hu.

Már történt ilyen…

1990 júniusában már volt hasonló esetre példa, mikor az esőzések miatt befolyt a víz a betonszarkofágba és növekedett a neutronszám. Ez azért következett be mert a víz lelassítja a neutronokat ezáltal növeli az ütköző és hasadó uránmagok esélyét. Egy hasonlat segítségével leegyszerűsíthető, hogy mi is történt.  Képzeljünk el egy flippergépet, ahol a golyó a neutron és az ütközők a víznek felelnek meg. A golyó cikázás közben megrongálhatja és széttörheti a pálya bizonyos elemeit, melyek az uránmagoknak felelnek meg ebben a példában.

A most mért neutronszám emelkedést jelenleg nem tudják, hogy pontosan mi okozza, mert most nem került víz a betonszarkofágba. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a területet nem lehet közelről megvizsgálni. Maxim Saveliev, az ISPNPP ( Institute for Safety Problems of Nuclear Power Plants)  munkatársa a Science lapnak azt nyilatkozta, hogy

Sok a bizonytalanság, ezért nem zárhatják ki a baleset lehetőségét.

 A neutronszám szerencsére lassan növekszik, ezért a vezetőknek még van néhány évük kitalálni miként orvosolják a problémát.

A tudósok csak találgatnak, hogy vajon a reakciók maguktól csillapodnak, vagy azonnali beavatközásra lenne szükség. Jelenleg az a legvalószínűbb opció miszerint  ahogy a kórium szárad, külső rétege megkeményedik, egy olyan burokká válik, amelyről a neutronok visszapattannak, ezzel még hatékonyabban hasítva az uránatomok magját – olvashatjuk.

Az viszont kizárható, hogy megismétlődjön egy az 1986-oshoz hasonló robbanás, amikor radioaktív felhő terjedt Európa felett. Az erőmű fölé épített betonszarkofág, valamint a 2016-ban aköré felhúzott szuperkupola felfogna egy újabb robbanást.

Ettől függetlenül viszont nem kizárt, hogy az épület gyengébb szerkezeti részei megsérülhetnek és az ott lévő sugárzó hamus por felkeveredne és esetlegesen ki is jutna a területről.

A robotok nyújthatják a megoldást.

Az egyik ötlet egy olyan robot kifejlesztése, amely elég hosszú ideig képes ellenállni az intenzív sugárzásnak ahhoz, hogy lyukakat fúrjon az FCM-be, és behelyezzen bórhengereket, amely úgy működne, mint a vezérlő rudak és felpörgetik a neutronokat. Időközben az ISPNPP fokozni kívánja további két olyan terület megfigyelését, ahol az FCM-ek kritikus helyzetbe kerülhetnek.

(Science, Napi.hu)

A Megint berobbanhat Csernobil? bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.

Püspökszilágyról heti 1-2 fuvarral visznek majd kis- és közepes intenzitású radioaktív hulladékot Bátaapátiba, hogy majd ott helyezzék el véglegesen. A tavalyi megállapodások értelmében csupán 400-500 hordónyi radioaktív hulladékról volt szó, most viszont már valahogy 4 100 darab 200 literes hordó lett belőle, összesen 820 m³ hulladék szerepel a Baranya Megyei Kormányhivatal környezetvédelmi engedélyében.

A radioaktív hulladékot 95 fordulóval fogják majd szállítani hetente 1-2 alkalommal. Az útvonal részét képezi majd Vácnál az M2-es, Budapest mellett az M0-ás, Érdtől pedig az M6-os autópálya.

A püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT) feladata a nem atomerőművi, kis- és közepes aktivitású intézményi eredetű hulladékok kezelése és tárolása. Ilyenek például a szennyezett szerszámok és védőruhák. Ilyen típusú radioaktív hulladékok már az 50-es évek óta keletkeznek Magyarországon.

„Az RHFT kültéri tárolóiban véglegesen 5040 m³ radioaktív hulladék helyezhető el, míg az üzemi épületben lévő átmeneti tárolókban mintegy 300 m³ hulladék átmeneti tárolására van lehetőség” a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK) leírása szerint.

A Püspökszilágy és Kisnémedi közé épített tárolóval kapcsolatban az Átlátszó szerint két éve merült fel, hogy az ottani, sok évtizedes hulladékot annak idején nem megfelelően dokumentálták. Emellett kiderült, hogy a hulladékok csomagolásával is lehetnek problémák: hivatalos dokumentumok támasztották alá, hogy korábban bizonyos hulladékokat egyszerű nejlonzsákokba tettek. Szintén hivatalos dokumentumok árulkodtak arról, hogy a tároló területén lévő megfigyelő-kutakban a 2000-es évek elejétől emelkedik a talajvíz trícium-szintje, és az utóbbi években magas radiokarbon-értékeket is mérnek az üzem területén. Mint írják, az országos szinten illetékes a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK) is elismeri, hogy

„hosszú távon előfordulhat olyan esemény, amely során a lakosság – például házépítés, útépítés – érintkezhet ezekkel az anyagokkal és a megengedettnél nagyobb dózisokat kaphat”

 – olvashatjuk a Greenfo oldalán is.

2017 óta az RHK három szakaszban teszi biztonságosabbá a püspökszilágyi tárolót. A Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóba (NRHT) kerülnek, azok a jelentős mennyiségű radioaktív hulladékok, melyeket a Biztonságnövelő Program részeként visznek majd Bátaapátiba.

(Átlátszó , Greenfo )

A Hogy lett 4-5 száz radioaktív hordóbol most 4100? bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.

A katasztrófa mai napra gyakorolt hatásairól beszélgettünk, illetve felvetődött a koronavírus járvánnyal való összehasonlítás kérdése is. Az évforduló alkalmából Kóbor József egy prezentációt hozott, mely az évforduló napjától, április 26-tól lesz megtekinthető a Jövő TV platformjain.

A „A félelem légkörét jelentette” – 35 éves a csernobili atomkatasztrófa bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.