Kereken egy éve, 18 óra 8 perckor legalább 2750 tonna ammónium-nitrát robbant fel a bejrúti kikötő egyik raktárában, amelynek robbanóereje 1,1 kilotonna TNT erejével egyezik meg. A csaknem 3000 tonna ammónium-nitrát, amelyet alapvetően műtrágya alapanyagként használnak 6 évig állt egy raktárban megfelelő biztonsági felügyelet nélkül. Vagyis a tavaly bekövetkezett tragédia biztos volt, csak idők kérdése volt, hogy mikor következik be.

A robbanás következtében a környező házak, amelyek a biztonságot jelentették sokak számára halál-csapdává változtak. Üvegszilánkok repültek mindenhova, a meleg, nyári levegő az egyik pillanatról a másikra bármit és bárkit elsodort, ami az újtába került.

A katasztrófában legalább 200 ember meghalt, 80 eltűnt, és 6000 ember megsebesült.

Annak ellenére, hogy a rengések nem feltétlenül a földet érték, a United States Geological Survey még így is 3,3-es erősségűnek mérte a detonáció következtében kialakult földrengést. A kikötőben a tüzet másnap, augusztus 5-én délelőtt sikerült eloltani. És mi vezetett el idáig? Egy korrupt, hanyatló kormány.

Libanon gazdasága már válságos állapotban volt a robbanások előtt. A kormány nem tudta fizetni adósságát, és a szegénységi ráta is 50 százalék fölé emelkedett. A koronavírus-járvány sem könnyítette meg a főváros helyzetét. Az ország számos kórháza telített lett, amelyek közül sokan már nem tudták fizetni a kórházi ellátásokat a pénzügyi válság miatt. A robbanás előtti reggelen a libanoni Rafik Hariri Egyetemi Kórház vezetője arra figyelmeztetett, hogy közeledik az intézmény a teljes kapacitásához. A rossz vezetés miatt már 2019 óta gyakran voltak demonstrációk a kormány ellen, hogy mondjon le. A katasztrófa csak olaj volt a tűzre, a tüntetések száma megsokszorozódott.

A libanoni kormányra jellemző volt a vallási alapú megosztottság, így a kikötői vezetők is a muzulmán és keresztény pártok között oszlottak meg, és szöges ellentétben álltak egymással. Ebben a szektaszerű közegben az érintett hatóságok egyik-másik illetékesnek küldték a jelentéseket, attól függően, hogy melyik párthoz tartozott. A kikötő vezető vámtisztjét, Joseph Skaffot 2017-ben holtan találták. Skaff fia szerint apja gyilkosság áldozata lett, aminek a kikötőben uralkodó politikai anarchia és viszálykodás az oka.

Már évek óta tudtak a robbanásveszélyes raktárról

Az állami vezetőket, Hasszán Diábot és Misel Áúnt a biztonsági hivatalok 2020 júliusban, két héttel a robbanás előtt figyelmeztették, hogy a kikötőben nem megfelelő körülmények között tárolnak ammónium-nitrátot. Ha pedig ez berobban, annak beláthatatlan következményei lesznek Bejrútra nézve. A robbanás utáni vizsgálatok során kiderült, hogy egy bírósági vegyianyag-szakértő 2014-ben is megállapította, hogy az anyag már akkor súlyosan robbanásveszélyes volt. A raktárban elhelyezett 2750 zsákból 1900 szétnyílt állapotban volt és a kiömlő anyag helyenként elszíneződött a bomlás következtében.

Áún a robbanást követően megerősítette, hogy tudomása volt a kikötői raktárban szabálytalanul tárolt ammónium-nitrátról és a legfelsőbb biztonsági tanácsot utasította, hogy helyezzék biztonságba az anyagot. Ezért szerinte ő nem felelős a katasztrófáért.

Az Ítélet Napja

Augusztus 8-án a tüntetések zavargásokba csaptak át. A tömegek élére nyugdíjas katonatisztek álltak, akik vezetésével az emberek támadást intéztek több kormányépület, így a belügyminisztérium ellen. Utóbbit el is foglalták és főhadiszállásukká nyilvánították, jelezve, hogy forradalmat akarnak kirobbantani az országban. Mozgalmuk az Ítélet napja nevet kapta.

A rendőrség és a libanoni biztonsági erők összecsaptak a demonstrálókkal, amelyben gumilövedékekkel tüzeltek rájuk. Állítólag éles lőszert is használtak. Az összecsapásokban további 130-an megsebesültek, néhányan pedig meg is haltak.

A libanoni kormányfő, Hasszan Diab javaslatot tett, hogyelőrehozott választásokat tartsanak, de erre már túl késő volt.

Augusztus 10-én a kormány lemondott a nép nyomására.

Mindezek ellenére a vallási megosztottság a mai napig megmaradt a libanoni vezetésben. A katasztrófa okait kutató vizsgálatoknál továbbra is egymásra mutogatnak a muzulmán és keresztény politikusok.

„Elvesztettem az otthon és a gyermekkori emlékeim, a nagymamám emlékeit”

A New York Times a tragédia évfordulója alkalmából több túlélővel készített fotóriportot, hogy ők miként élték át a katasztrófát és mit veszítettek el vele.

Andrea Najarian édesanyjával és nagymamájával élt együtt a bejrúti kikötő közelében. Andrea úgy emlékszik vissza nagymamájára, hogy ő egy klasszikus, templomba járó öregasszony volt. Szerette a családját, és engedte az unokájának, hogy felpróbálja ruháit, használja smink készletét.

Andrea Nagymamája elhunyt a robbanás következtében. A lakás amiben pedig éltek nagyon megrongálódott. Andrea a robbanás pillanatában a lakásban tartózkodott. A robbanás ereje betörte az összes ablakot, Andreát pedig a falhoz csapta. Azóta két műtétje is volt. Egy üvegszilánkot a robbanás után 10 hónappal műtöttek ki belőle.

Makhoul Al-Hamad, egy Szíriából menekült építőmunkás feleségével és 4 gyermekével élt pár éve Bejrútban. Makhoul éppen dolgozott, amikor a robbanás történt, családja otthon volt. 5 éves kislányának, Samának a bal szeme megsérült a robbanás következtében. Szomszédjuk elvitte a szír családot a legközelebbi kórházba, ahol az apjuk csatlakozott hozzájuk. A kórház az apa elmondása szerint tele volt sérültekkel, lánya ép szemét lefedte egy párnával, hogy ne lássa a többi sérült agóniáját.

Sama azóta felépült. Bal szeme helyére egy üvegszemet kapott, de sérülésétől függetlenül, boldog gyermeki életet él azóta is.

Látom, ahogy az érettségi napján feldobja a kalapját a levegőbe.

– mondta az apja.

Elias Khoury egy nagyravágyó 15 éves fiú volt, aki építész akart lenni, mint az apja. A robbanás pillanatában barátinak írta, hogy hallott egy robbanást a kikötő felől, de nem tudja mi volt az pontosan. Azt írta, hogy fél. Aztán nem írt többet.

Barátai aznap este tudták meg, hogy Elias súlyosan megsérült. Imádkoztak barátuk életéért napokon át, de Elias két hét múlva sérüléseibe belehalt. Barátjuk haláláért a a kormányt okolják, de emlékét sose feledik.

Még mindig velünk van, bármit is csinálunk.

– mondta fiú barátja, Mario Nasser.

Napjaink

A bejrúti robbanással összefüggésben vizsgálódó bíró jogi eljárást kezdeményezett a libanoni parlamenti képviselők és biztonsági szervezetek vezetői ellen – jelentette be az NNA libanoni állami hírügynökség múlthét pénteken.

Tarek Bitar kérvényezte a kormánytól és a belügyminisztériumtól, hogy kihallgathassák a két legmagasabb rangú biztonsági főnököt, a biztonsági igazgatóság, illetve az állambiztonsági hivatal vezetőjét. A meghallgatásra még nem tűztek ki dátumot.

A bíró eljárását bátor lépésként méltatták az áldozatok családtagjai. Elődjét még idén februárban elmozdították az ügy vizsgálóbírói pozíciójából, miután az általa megvádolt két egykori miniszter kétségbe vonta semlegességét.

A A katasztrófa, amit még Cipruson is hallottak – 1 éve történt a bejrúti robbanás bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.