Az egykori erőművet csütörtökön foglalták el az orosz erők, miután Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen – közölte az ukrán elnöki hivatal tanácsadója.

Az ukrán állami nukleáris hivatal szakértői nem közöltek pontos sugárzási szintet, de azt mondták, hogy a változás oka a nehéz katonai felszerelések mozgása a térségben, amely radioaktív port kavar fel a levegőbe.

“A sugárzás növekedni kezd. Kijev számára egyelőre nem kritikus, de figyeljük” – közölte a belügyminisztérium.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank pénteken közölte, hogy az erőmű kritikus infrastruktúrája nem sérült meg, és folyamatban vannak a lényeges karbantartási munkák. A fejlesztési bank – szinte a világ valamennyi országának támogatásával – finanszírozta az 1986-ban felrobbant négyes reaktor főlé elhelyezett második óriás-szarkofágot, amely jó tíz év alatt épült fel.

Az 1986-os nukleáris katasztrófa még mindig radioaktív helyszíne mintegy 100 kilométerre Kijevtől található.

Ukrajna szomszédja, Lengyelország azt közölte, hogy területén nem regisztrálta a sugárzás szintjének emelkedését.

A franciaországi székhelyű független nukleáris felügyeleti szervezet, a CRIIRAD pénteki közleménye szerint megpróbálja ellenőrizni és összevetni az információkat a laboratóriumában.

“Ha a befutott dózisteljesítmények megfelelnek a valós értékeknek, a helyzet rendkívül aggasztó” – mondta CRIIRAD, hozzátéve, hogy további kutatásokra van szükség az adatok értelmezéséhez. Ez ellentmondásban van az ukrán belügyminisztérium álláspontjával, de kérdéses, hogy a jelenlegi hadihelyzetben egy ukrán kormányszerv van-e olyan helyzetben, hogy tudja, mi folyik a csenobili zónában.

Bruno Chareyron, a CRIIRAD szóvivője szerint a radioaktivitás növekedésének egyik oka lehet a katonai tevékenységből származó talaj illetve por felkavarodása, vagy a nukleáris létesítményekben bekövetkezett károk – akár hulladéktároló, akár például a szarkofág sérülése.

Egy másik lehetőség az volt, hogy a sugárzásmérő detektorok kiolvasása  pontatlan az elektronikus és kiberhadviselés okozta zavarok miatt – mondta.

A területen számos nagy kockázatú létesítmény található, beleértve a radioaktív hulladékot feldolgozó és tároló létesítményeket, amelyek többsége nem biztosított, nincs felügyelet alatt, mondta a CRIIRAD.

Annyi tény, hogy a visszavonuló ukránok felrobbantották az Ivankiv-i hidat, amely a legfontosabb északi útvonalon fekszik Kijev és Belarusz között és összeköti Csernobilt , illetve a csernobili Zónát Kijevvel. Arról is vannak információk, hogy nem közlekedik a Szlavutics város és a Csernobili Atomerőmű közötti „elektricska” .

 1986 után a kiűrített Pripjaty helyett az erőmű dolgozóinak felépítették Szlavutics városát, és ők innen járnak be dolgozni a külön erre a célra épített HÉV-vel (helyiérdekű vasúttal). A vasút a pripjatyi mocsarakon keresztül egy szakaszon belarusz területen közlekedik, és állítólag itt nem engedik át. Mindez annyit jelent, hogy több ezer ember nem jut el a Zónába, és a nukleáris létesítmények így felügyelet nélkül vannak

Hasonló problémákat jelentettek a négy másik, működő ukrán atomerőműből is, ami Ukrajnában más reaktorok biztonsági kockázatát is jelenti baleset, vagy harcászati rombolás esetén. A reaktorok leállításával csökkenteni lehetne a potenciális biztonsági kockázatot, de Ukrajna villamosenergia-ellátásának több mint 50%-a az atomenergiától függ.

A Reuters és magáninformációk alapján írta: Kóbor József és megjelent a BaHir.hu oldalán

A Oroszok Csernobilban – ki fog először belelőni egy atomerőműbe? bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.

Neil Hyatt, a Sheffieldi Egyetem nukleáris anyagokkal foglalkozó vegyésze megerősítette, hogy a reaktor szétroncsolódott betoncsatornája alatt egyre intenzívebbé váltak a hasadási reakciók.

Csernobilban az éghető anyagot maguk az eredeti uránrudak, az üzemanyagcellák jelentik, valamint azok grafit és cirkónium elemei. A fűtőelemek nagy része az 1986. április 26-án a négyes reaktorblokkban bekövetkezett baleset során nem használódott el, semmisült meg, hanem a többi anyaggal – köztük az oltáshoz eredetileg használt homokkal – lávává olvadt össze. Ez a kóriumlávának (LFCM) is nevezett sugárzó elegy befolyt és bemarta magát a reaktorcsarnok alagsori helyiségeibe, majd ott „kihűlve” megkeményedett, de ebben még mintegy 170 tonna sugárzó urán van – az eredeti üzemanyag 95 százaléka – írja a napi.hu.

Már történt ilyen…

1990 júniusában már volt hasonló esetre példa, mikor az esőzések miatt befolyt a víz a betonszarkofágba és növekedett a neutronszám. Ez azért következett be mert a víz lelassítja a neutronokat ezáltal növeli az ütköző és hasadó uránmagok esélyét. Egy hasonlat segítségével leegyszerűsíthető, hogy mi is történt.  Képzeljünk el egy flippergépet, ahol a golyó a neutron és az ütközők a víznek felelnek meg. A golyó cikázás közben megrongálhatja és széttörheti a pálya bizonyos elemeit, melyek az uránmagoknak felelnek meg ebben a példában.

A most mért neutronszám emelkedést jelenleg nem tudják, hogy pontosan mi okozza, mert most nem került víz a betonszarkofágba. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a területet nem lehet közelről megvizsgálni. Maxim Saveliev, az ISPNPP ( Institute for Safety Problems of Nuclear Power Plants)  munkatársa a Science lapnak azt nyilatkozta, hogy

Sok a bizonytalanság, ezért nem zárhatják ki a baleset lehetőségét.

 A neutronszám szerencsére lassan növekszik, ezért a vezetőknek még van néhány évük kitalálni miként orvosolják a problémát.

A tudósok csak találgatnak, hogy vajon a reakciók maguktól csillapodnak, vagy azonnali beavatközásra lenne szükség. Jelenleg az a legvalószínűbb opció miszerint  ahogy a kórium szárad, külső rétege megkeményedik, egy olyan burokká válik, amelyről a neutronok visszapattannak, ezzel még hatékonyabban hasítva az uránatomok magját – olvashatjuk.

Az viszont kizárható, hogy megismétlődjön egy az 1986-oshoz hasonló robbanás, amikor radioaktív felhő terjedt Európa felett. Az erőmű fölé épített betonszarkofág, valamint a 2016-ban aköré felhúzott szuperkupola felfogna egy újabb robbanást.

Ettől függetlenül viszont nem kizárt, hogy az épület gyengébb szerkezeti részei megsérülhetnek és az ott lévő sugárzó hamus por felkeveredne és esetlegesen ki is jutna a területről.

A robotok nyújthatják a megoldást.

Az egyik ötlet egy olyan robot kifejlesztése, amely elég hosszú ideig képes ellenállni az intenzív sugárzásnak ahhoz, hogy lyukakat fúrjon az FCM-be, és behelyezzen bórhengereket, amely úgy működne, mint a vezérlő rudak és felpörgetik a neutronokat. Időközben az ISPNPP fokozni kívánja további két olyan terület megfigyelését, ahol az FCM-ek kritikus helyzetbe kerülhetnek.

(Science, Napi.hu)

A Megint berobbanhat Csernobil? bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.

Az előadásban eddig még nem látott felvételeket is bemutatunk, melyet Kóbor József az atomkatasztrófa helyszínén készített. Szóba kerül, hogy Pécs városában hogyan érzékelték először a tragédia következményeit és hogy milyen következményei voltak a robbanásnak, melyek napjainkra is kihatnak.

Ezzel a videóval is tisztelgünk mindazok előtt, akik a kármentésben részt vettek és életüket vesztették.

A Magyarországon mértem – 35 éve történt a csernobili atomkatasztrófa bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.

A katasztrófa mai napra gyakorolt hatásairól beszélgettünk, illetve felvetődött a koronavírus járvánnyal való összehasonlítás kérdése is. Az évforduló alkalmából Kóbor József egy prezentációt hozott, mely az évforduló napjától, április 26-tól lesz megtekinthető a Jövő TV platformjain.

A „A félelem légkörét jelentette” – 35 éves a csernobili atomkatasztrófa bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.