Az UNESCO, zöldszervezetek és más érdekcsoportok szerint az üvegházhatású gázok csökkentésére vonatkozó célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tanulmányok az iskolai tanterv szerves részévé váljanak világszerte. Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO májusban azt sürgette, hogy 2025-re a környezetvédelemnek minden országban a tananyag részévé kell válnia. Néhány környezetvédelmi lobbicsoport és politikus szerint még ez a kezdeményezés is túlságosan bátortalan -írja a Greenfo.

A pandémia alatti vészhelyzet miatt az olasz iskolákban a megszokott tananyag tanítása is nehézségekbe ütközött, nemhogy az újítások bevezetése. Azóta viszont Új-Zélandon is beillesztették az éghajlatváltozással kapcsolatos tanulmányokat a középiskolai tantervbe, és más országok, köztük Argentína és Mexikó is megtette erre az előkészületeket.

Az amerikai Brookings Institution azt szorgalmazza, hogy 2025-ig minden iskolában legyenek éghajlatvédelemmel foglalkozó projektek. Márciusi jelentésük szerint a fogyasztói magatartás ebből fakadó változása nagyobb hatással lehet a szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig történő csökkentésére, mint a szélerőművekbe és a napenergiába való befektetés – olvashatjuk.

Nagy-Britanniában Jim Knight volt oktatási miniszter, ellenzéki munkáspárti képviselő 3 napja nyújtott be törvényjavaslatot a „fenntartható állampolgári nevelésről”, amelynek keretében az éghajlatváltozás 2023-tól az alapvető iskolai tanterv részévé válna. Nagy-Britannia és Olaszország kulcsszerepet játszhat az éghajlatváltozással kapcsolatos oktatási kérdések előmozdításában. Együtt szervezik az ENSZ éghajlatváltozási tanácskozását, a COP26 konferenciát, amelyet novemberben tartanak Glasgow-ban. A zöldpártok és érdekcsoportok is lobbiztak a G20-aknál, hogy foglaljanak állást az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelező tananyag bevezetése mellett, amikor a tagországok oktatási miniszterei június 22-én találkoznak a szicíliai Cataniában.

MTI/Greenfo

A Kötelezővé tenné a klímaoktatást az Unesco bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.

A különbözet nagyjából évenkénti 5,5 milliárd tonnányi szén-dioxidot jelent. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis hogyan lehetséges, hogy ennyire „elszámoltuk” az eredményt. A válasz az egyes nemzetek által használt módszerek különbözőségeiben rejlik.

Minden ország más és más módszerekkel dolgozva készíti el a 2015-ös párizsi egyezménynek megfelelően a kibocsátásról szóló jelentését.

„Ha az országok és modelljeik különböző nyelvet beszélnek, sokkal bonyolultabb értékelni az országok klímavédelmi fejlődését” 

– mondta Giacomo Grassi, A Nature Climate Change című tudományos folyóiratban a különbözetről készített tanulmány egyik szerzője.

A szakértők úgy vélik, hogy a problémát csak egyetlen módszerrel lehetne feloldani: a becslések összehasonlításával.

Az országok között megfigyelhető egy bizonyos emissziós szakadék, ami alapján egyes országoknak változtatniuk kell emissziócsökkentési intézkedéseiken. 

Például az Egyesült Államok és más országok által készített modellek több szén-dioxid-elnyelő erdőterületet mutatnak, mint amennyi a független becslésekből kiderül. A tanulmány szerint a nemzeti becslések, amelyek definíciói sokkal rugalmasabbak, mintegy hárommilliárd hektárral több ilyen ellenőrzött erdőt mutatnak, mint a független vizsgálatok, ami ráadásul ürügyként szolgálhat az országok számára a kibocsátás csökkentésének halogatására.

Fotó: MTI/AP/Michael Probst

A Az országok összjelentésénél valójában jelentősen nagyobb a CO2 kibocsátás bejegyzés először Jövő TV-én jelent meg.