Több tanulmány is kimutatta már, hogy egy ország bruttó hazai termékével (GDP) nő az adott országban az elhízottak száma. Ezek a tanulmányok halványan utaltak rá, hogy az oktatás is fontos tényező lehet ebben az összefüggésben. Ezért újabb kutatásokat kezdeményeztek, melyeknek az volt a célja, hogy feltárja a korábbi tanulmányok feltételezését, miszerint az elhízás összefügg a GDP -vel és az oktatással.
Az újabb kutatások kiterjedtebb és naprakész adatokat tartalmaztak, mint a korábbi tanulmányok. Összesen 70 országból sikerült adatokat gyűjteni. A korábbi kutatások főként az alacsony és közepes költségű országokra összpontosítottak, azonban ez a tanulmány számos magas költségvetésű országot is megvizsgált. Továbbá ebből a 70 országból gyűjtöttek adatokat az egyének iskolázottságáról, életkoráról, neméről, magasságáról és súlyáról is. Különböző statisztikai módszereket alkalmaztak az elhízás és a GDP összefüggésének elemzésére iskolázottság szerint.
A tanulmány eredményei megerősítették, hogy lehet összefüggés az elhízás, az oktatás és a GDP között. Az elhízás gyakorisága a GDP emelkedésével nő, de csak az alacsonyabb iskolai végzettségű egyének körében. A felsőfokú végzettségűek körében nem tapasztalható jelentős elhízás -növekedés.
Ez azt jelenti:
Az alacsony GDP -vel rendelkező országokban nagyobb az elhízás a magasan végzettek körében a magas GDP -vel rendelkező országokban nagyobb az elhízás az alacsony iskolai végzettségűek körében. A tanulmány azt is megállapította, hogy a kapcsolat valamivel markánsabb a nők körében, mint a férfiak körében.
„Amikor az országok gazdagabbá válnak, olyan életkörülmények alakulnak ki, amelyek túlnyomórészt befolyásolják az alacsony iskolai végzettségűek súlyát.”
– állítja Jonas Minet Kinge, a vezető szerző.
Kinge a Norvég Közegészségügyi Intézet kutatója, valamint az Oslói Egyetem Egészséggazdálkodási és Egészség-gazdaságtani Tanszékének docense.
„Például a korábbi szakirodalom azt sugallja, hogy a szegényebb országokban az alacsony iskolai végzettség a túlzott élelmiszer-fogyasztásra rendelkezésre álló korlátozott erőforrásokkal és fizikailag megterhelőbb munkával jár. Ezek a feltételek korlátozzák az elhízást a fejlődő országokban alacsonyan képzettek körében”
– mondja Kinge.
„A gazdag országokban, amelyek gazdasága nagyrészt szolgáltatási és technológiai iparágakon alapul, a legtöbb ember megengedheti magának a kalóriadús élelmiszereket, és összességében kevesebb munkahely van fizikai erőfeszítéssel. Ez növeli az elhízás gyakoriságát az alacsony végzettségűek körében a magas GDP-arányú országokban.”
– magyarázza Kinge.
A tanulmány nem vizsgálta, hogy a nemek közötti különbségek jelentősek-e. De előfordulhat, hogy a nők és a férfiak gyakran eltérő végzettséggel és szakmával rendelkeznek, és különböző normákat és eszményeket követnek a saját társadalmukban.
Ennek a tanulmánynak az egyik fő erőssége, hogy számos országot tartalmazott, és mind abszolút, mind relatív oktatási kategóriákat is használt.
Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány nem vizsgálta az okozati összefüggést. A kutatók például nem tudják megállapítani, hogy az oktatás és a GDP befolyásolja -e az elhízást, vagy fordítva. Azt sem zárhatják ki, hogy az eredményeket más, a tanulmányban nem szereplő tényezők befolyásolják. A vizsgálat másik achilles-sarka, hogy a megkérdezettek saját maguk által bejelentett magasságot és súlyát használta, ami erősen megkérdőjelezheti az adatok hitelességét.
Mindazonáltal Kinge úgy véli, hogy a tanulmány eredményei hasznosak lehetnek az egészségfejlesztési munkában, hangsúlyozva a társadalmi és gazdasági tényezők, valamint az elhízás kölcsönhatását. Talán különösen a fejlődő országokban az egészségfejlesztési törekvéseknek figyelembe kell venniük ezeket a tényezőket.
