A mohácsi vész után a török megszállás ideje alatt, de a horvátok és szerbek közvetítésével is számtalan török jövevényszó került a magyar nyelvbe. Éppen ezért, ha a nyár során keletre indulunk és Törökországot tűzzük ki célpontnak, számtalan szó lesz, amit ott is meg fognak érteni. Ilyen az ács, alma, báj, bajusz, korsó.
Talán meglepő, de több török szóval már a honfoglalást megelőző századokból is örököltünk, amikor a magyar törzsek többször kerültek a török néptörzsek szomszédságába. Ilyen a ma már kevésbé használt koboz, vagy árkány. Ezt a fajta szókincsünket pedig Mohács után a sok éven keresztül tartó együttélés miatt csak tovább gyarapodott.
Gombocz Zoltán 1907-ben írt tanulmányában már 222 honfoglalás előtti jövevényszót gyűjtött össze, melyek az alábbiak:
ács, acsari, agár, ál, ama, apró, arat, árok, árpa, ártány, báj, bakó, balta, barom, bátor, béka, bélyeg, bertü, betű, bicsak, bika, bilincs, bocsát, bodor, boglya, bojtorján, bor, borít, borjú, bors, borsó, borz, boszorkány, botorkál, bögöly, bölcs, bölcső, bölény, búcsú, búsz, búza, bű, bütyök, csabak, csalán, csatol, csavar, csécs, csék, csepű, csérla, csibe, csiger, csihol, csóka, csopor, csökönyös, cickány, cözkény, dara, dél, disznó, eke, ér, érdem, erő, gödény, görény, gözü, gyaláz, gyalom, gyapjú, gyarló, gyárt, gyász, gyáva, gyékény, gyenge, gyeplő, gyertya, gyom, gyöngy, gyúr, gyűl, gümölcs, gyűrű, gyűszű, harang, hír, homok, hurok, idő, ige, iker, ildom, int, ír, író, káka, kalokány, kancsó, kantár, kapu, karó, kecske, kék, kelengye, kender, kéneső, kép, kepe, keselyű, késik, kicsi, kín, ki, kobak, kocsány, komló, kopó, koporsó, kóró, korom, korsó, kos, köd, kökény, kökörcsin, kölcsön, kölyök, kölyű, köpönyeg, köpű, kőris, kőrő, körte, kút, mogyoró, ocsú, ok, ól, olló, orv, oroszlán, orsó, öböl, ökör, ölyű, öreg, őröl, pödör, sajt, sár, sárga, sárkány, sarló, saru, sátor, seper, seprő, sereg, serke, serte, sima, sűrű, süveg, szakáll, szál, szám, szán, szapú, szatócs, szék, szél, szeplő, szérű, szirony, szirt, szór, szök, szőlő, szúnyog, szűcs, szün, szűr, tanú, tar, tarló, teker, teknő, tengely, tenger, térd, teve, tiló, tinó, toklyó, tor, torma, tömény, tőr, törvény, tulok, túró, turul, túzok, tükör, tűn, tűr, tyúk, ünő, ürge, üröm, ürű, zerge.
A közvetítéssel érkezett szavakat elsősorban a horvátoknak és szerbeknek köszönhetjük, de egyes kutatások szerint román, sőt erdélyi közvetítéssel is érkezhettek hozzánk, mivel korábban Erdélynek szoros és közvetlen kapcsolata volt a Portával, a törökkel. Ilyen jövevényszó a kantár és a kilim (szőnyeg), ami leginkább most is csak ott használatos tájszó.
