A klímaváltozás teljesen tönkreteszi az ősi sziklarajzokat

Az indonéz sziklarajzok riasztó ütemben károsodnak, és ezt a klímaváltozás idézi elő – derül ki egy kutatásból.

Ide tartozik például egy ősi vaddisznót ábrázoló kép, amelyet nagyjából 45 500 évvel ezelőtt készítettek Sulawesi szigetén – állítólag ez a világ legrégebbi barlangrajza.

Úgy tűnik, hogy a Sulawesi szemölcsös disznó életnagyságú képe, amelyet a Sulawesi-sziget egy távoli völgyében található Leang Tedongnge-barlangban találtak, egy teljes jelenetet elbeszélő ábrázolás részlete. Ez a festmény legkorábbi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a régióba emberek költöztek.

Az ősi, vaddisznót ábrázoló barlangrajz maradványai, forrás:BASRAN BURHAN/BBC

A régió egyéb barlangokban megtalálható motívumai, amelyek vadászati ​​jeleneteket és természetfeletti lényeket ábrázolnak, szintén egyre gyorsabban pusztulnak és mállanak a hőmérséklet általános növekedésével. A kutatás eredményei egyértelműen azt jelzik, hogy még többet kell tenni a felbecsülhetetlen értékű ősi művészet megőrzése érdekében.

„Ezek a műalkotások a szemünk előtt vesznek a semmibe” – mondta a tanulmány vezetője, Dr. Jillian Huntley, a Griffith Társadalmi és Kulturális Kutatási Központ sajtónyilatkozatában.

Scientific Reports múlt héten megjelent tanulmányában ausztrál és indonéz kutatók egy csoportja megállapította, hogy a megemelkedett hőmérséklet és más szélsőséges időjárási viszonyok – például az egymást követő száraz napok és szeszélyes monszunok – felgyorsították a sóképződést a barlangrendszerekben, amelyek a legtöbb ilyen alkotásnak otthont adnak. A sókristályok akár a megszokott méretük háromszorosára is megnőhetnek egy-egy forróbb napon.

Ezek a sókristályok, amelyek a sziklarajzok felületén nőnek, a képek egyes részeinek pelyhesedését, majd leválását okozhatják a barlang falain.

Dr. Huntley hozzátette, hogy szerinte „ennek a hihetetlen barlang-művészetnek a pusztulása csak tovább fogja rontani a globális hőmérséklet-emelkedést”.

„Engem megdöbbentett, hogy mennyire elterjedtek ezek a romboló hatású sókristályok a sziklarajzokon, amelyek egy részéről tudjuk, hogy több mint 40 000 évesek.”

Hozzátette, hogy a kutatóknak és a globális kultúrának sürgősen további sziklarajzokat kell felfedezniük, és természetvédelmi kutatásokra van szükség, hogy a lehető legnagyobb esélyünk legyen megőrizni az indonéziai pleisztocén barlangrajzokat.

Kiemelt kép:  Maxime Aubert/Griffith University/AFP/Getty Images