Gárdonyi Közlöny: A városban egyedül az számít, amit a polgármester akar – INTERJÚ

Interjút készítettünk a Gárdonyi Közlöny nevű internetes hírportál szerkesztőségével, amelyben többi között a megalakulásukról és a helyi polgármesterrel való viszonyukról is kérdeztük őket.

Első körben egy bemutatkozást szeretnék kérni tőletek. Kik vagytok, mi a Gárdonyi Közlöny, mi volt az oka amiért megalapítottátok?

A Gárdonyi Közlöny Facebook oldalt öt gárdonyi, pártoktól független civil alapította 2020 júliusában. Mindannyian a helyi közéletre fogékony, a versenyszférában dolgozó, családos emberek vagyunk. A szerkesztői csapat viszont sokkal több emberből áll. A legtöbb tartalmat a helyi lakosok biztosítják, akik eddig is rendelkeztek információkkal a város ügyeivel kapcsolatban, de azokat valamely oknál fogva nem tudták, vagy nem akarták közölni. Szinte naponta kapunk dokumentumokat, városi szerződéseket vagy aktuális híreket, amiket formai szempontból fogyaszthatóbbá téve közlünk az oldalon. Egy kizárólag a városi ügyekkel foglalkozó oldal elindításának az ötlete már régi tervünk volt.

Ennek oka, hogy a gárdonyiak kizárólag olyan helyi információkhoz juthattak, ami a polgármester és szűk köre szerkesztésében megjelenik a Gárdonyiak Lapja című helyi kiadványban. Érthető módon ebben nem szerepelnek a part menti és egyéb városi ingatlanok áron alul történő értékesítései, a polgármester barátaival, a városi képviselőkkel, családtagjaikkal vagy azok cégeivel, egyesületeivel kötött önkormányzati szerződések. Ahogy a városi beruházások részleteiről sem biztosít a hivatal és annak vezetője  érdemi információt.

Mi volt az első olyan ügyetek amely felkeltette a polgármester figyelmét a munkátokra?

Ezt nehéz megmondani. Azt tudjuk, hogy az Gárdonyi Közlöny elindulása óta követi az oldalon megjelent bejegyzéseket. Ugyanakkor, a polgármester tudatosan kerüli az oldalunk nevének közlését, inkább személyében támadja az oldal szerkesztőinek vélt embereket. Volt példa arra, hogy a közösségi oldalán, egy bejegyzése borítóképén egy civil ember facebook kommentjeit jelenítette meg profilképpel, névvel együtt.

Tóth István február 8-án közzétett egy posztot amelyben – ötötöket név szerint kiemelve – közel sem barátságosan meghívta a szerkesztőséget egy beszélgetésre. Ennek mi volt az előzménye? Mi váltotta ki benne ezt a gesztust?

Azt szeretnénk tudatosítani, a polgármester olyan embereket hívott meg magához egy elbeszélgetésre, akik közül többen szorosan kötődnek Gárdonyi Közlönyhöz, de nem felelnek az ott megjelent tartalmakért.

A meghívás oka, vagyis a bűn, amit a városvezető szerint elkövettek, hogy számos közérdekű-adatigénylést nyújtottak be a város részére olyan témákban, amit sem a polgármester, sem az általa vezetett hivatal még a jogszabályi előírások ellenére sem biztosít a lakosai számára.

Utóbbihoz tartozik a helyi képviselők vagyonnyilatkozatainak megismerésére irányuló törekvésünk. A helyi képviselők meggazdagodásához hozzájárultak a várostól kapott megbízások, ezért bármennyire is komolytalan lehet a vagyonnyilatkozatuk, kötelessége lenne ezeket a városnak megismerhetővé tenni. Nyolc hónapja leveleznek barátaink a várossal e témában, sikertelenül. Végül a peres eljárás megindítsa mellett döntöttünk. Minden olyan ügyben, ahol a jogszabály szerint meg kell kapnunk az adatokat, de erre nem reagál a hivatal, perelni fogunk a jövőben.

Elmentetek erre a beszélgetésre?

Úgy éreztük és ezt a Gárdonyi Közlönyben is leírtuk, a városi közügyekkel kapcsolatos tájékoztatás nem öt emberre, hanem minden érdeklődő városi lakosra tartozik. Az mondtuk, tegyék nyilvánossá,  bárki számára elérhetővé az eseményt a járványhelyzet után és örömmel elmegyünk.  

A posztjára reagáltatok is, erre kaptatok tőle választ?

A polgármester a több éve üzemelő közösségi oldalán még soha, egyetlen kérdésre sem reagált. Tóth István kinyilatkoztatásokat tesz, a lakossági megkeresések, kérdések jól láthatóan nem érdeklik. A városban élő emberekre pedig nem partnerként tekint, hanem beosztottakra. Éppen ezért nyújtunk be adatigényléseket annak érdekében, hogy megtudjuk, mi történik a városban. Viszont ezeket minden esetben költségtérítési díj, azaz több tízezer forintos összegek megfizetése után biztosítaná a részünkre. Roppant kínos ezt leírni, de a város azért is több, mint húszezer forintot kér, hogy megmondja, milyen szoftvereket használ a hivatal az ingatlannyilvántartásokhoz. Az eddig megfogalmazott kérdéseink esetében közel 1,5 millió forint megfizetése után válaszolna Gárdony Város Önkormányzata. Pedig csak azt szeretnénk megtudni, mire költik a város pénzét és hogyan gazdálkodnak a vagyonával.

A szóváltásotok óta változott valami?

A városban egyedül az számít, amit a polgármester akar. A legkevésbé pedig a saját hozzáállásán szeretne változtatni. Ezért ez nem is fog megtörténni. Őszintén szólva, a hétköznapi teendőink, a munka és családi élet fenntartása mellett sokszor beszéljük egymás között, ebbe gyorsan bele fogunk fáradni. Aztán kétheti, havi rendszerességgel jönnek a polgármester általunk még sehol sem tapasztalt személyeskedő bejegyzései, a „Döbröginfók”, amik tartalma olyan bicskanyitogató, hogy visszanyerjük a motivációnkat. Ezért szerintünk az a realitás az, hogy a jövőben mi továbbra is készítjük az anyagainkat, tájékoztatjuk a gárdonyi embereket az általunk felderített helyi ügyekről, de ezekről igyekszik tudomást sem venni majd a városvezetés.  

A 80 adatigénylésből azóta mennyit kaptatok meg, vagy utasítottak el?

Egy kérdésünkre sem válaszolt a hivatal. Minden adatigénylésünket költségtérítési díj megfizetéséhet kötötték, holott ez kizárólag négy munkaórát igénybe vevő kérdések megválaszolása után tehetnék. Ezért is vagyunk hálásak azoknak a barátainknak, akik segítenek hozzájutni egy-egy fontos információhoz.

Az eddig nyilvánosságra hozott adatoknak lett valamilyen számotokra pozitív következménye? Volt olyan ügy amely annyira felkapott lett, hogy akár nem ment végbe?

A legnagyobb eredménynek azt tekintjük, hogy a Gárdonyi Közlönyt követő emberek megtudhatták mi történik a városban a szemük előtt! Nálunk olvashattak előszőr arról, hogy a polgármester barátjának építőipari cégét hogyan látja el a város százmilliós megbízásokkal, hogy szó szerint fillérekért bérel egy helyi képviselő városi földterületeket, amin fizetős parkolót üzemeltet. Egyedül itt olvashatták el a helyi emberek, hogyan játszottak át a közvetlen vízparti, városi tulajdonú területeket az értékesítésre kiírt pályázatig nem létező cégeknek, és arról is, hogyan adták tovább a polgármester családi cégét, amit azután pár hónappal később 4,5 millió forint köztartozás miatt törölt a NAV.
De beszámolunk még a városi futballcsapatnak jutatott közel fél milliárdos nagyságrendű városi támogatásról, köztük egy 120 millió forintba került öltözőről, és mi hoztuk nyilvánosságra, hogy egy városi cégvezető milliós jutalmazást kapott annak ellenére, hogy a polgármester leírta, az ő regnálása alatt senki sem kapott jutalmat.

Úgy gondoljuk, hogy az országban történő eseményekhez képest egy kisváros pár tíz vagy százmilliós ügyei nem rendelkeznek akkora hírértékkel, hogy bekerüljenek nagyobb lapok főcímei közé. Ahogy mára az sem éri el az ingerküszöböt, hogy van egy hely Magyarországon, ahol a polgármester hallgatásra kényszerít egy negyven fős önkormányzatot és foggal-körömmel igyekszik eltitkolni minden részletet a város pénzügyeivel, vagyongazdálkodásával kapcsolatban.
De nem is ezért csináljuk. Mi a gárdonyi embereket szeretnénk tájékoztatni, mert az irányukba mutatott városvezetői tiszteletlenség, a minden alázat nélküli arrogáns kommunikáció és visszaélés gyanús városi esetek száma már olyan mértékűvé vált, ami ellen kötelességünk fellépni.