Az HBO hatalmas nészerűségnek örvendő sorozata, az Eufória második évadának forgatását sajnos meghiúsította a koronavírus-járvány, így a készítők a keletkezett űr áthidalása céljából két különkiadással lepték meg a rajongókat.
Bár a második rész még várat magára, az első különkiadás már december elején elérhetővé vált az HBO GO kínálatában. Az epizód azonban nem a megszokott színes-szagos, neonfényes kavalkád drogokkal, bulikkal és szexualitással fűszerezve. Itt most csupán egyetlen helyszín van: egy hamisítatlan amerikai diner, és tulajdonképpen egyetlen jelenetet követhetünk végig, amelyben Ali és Rue karácsony estéjén lelki és világi folyamatokról beszélgetnek.
Az epizód időben közvetlenül az első évad után játszódik, amikor láthattuk, hogy Rue visszaesik a függőségébe. Ezzel tehát nem bonyolított a stáb: azonnal tudhatjuk hol tartunk éppen.
Ez az egyszerű szinte monologikus felépítés első pillantásra bizony nem tűnik túl ígéretesnek, de ahogy halad előre az epizód, úgy szippantja a nézőt is egyre mélyebben magába. Hiába, az Eufória készítői értenek a párbeszédekhez és a hangulatfestéshez, mert még egy ilyen vontatottnak tűnő szituációból is képesek kihozni a legtöbbet.
Rue és Ali beszélgetése olyan jól van megírva, olyan erős gondolatokat rejt, amelyek miatt abszolút érdemes rávenni magunkat erre a részre. Tipikusan olyan jelenet ez, amely nem hiányozna, ha nem csinálták volna meg, így viszont temérdek pluszt ad hozzá Rue karakteréhez, függőségéhez és a benne lejátszódó lelki hullámokhoz. Ráadásul egy ilyen nívójú beszélgetés nyilvánvalóan nem fért volna bele az évadokba az időkeret miatt, így viszont további árnyalást nyújt az egész történet kiindulópontjához.
A cikk címére visszatérve pedig: továbbra is állítom, hogy a különkiadás első része nagyon jól sikerült, azonban tagadhatatlan, hogy nyomasztóan hat az emberre. Nem nyugszunk meg a végére sem, nincsen feloldozás, ráadásul mindehhez a minimálisan karácsonyi környezet is egy szürreális sötétséget ad hozzá. Mégis, pont ez az, ami miatt szerethető az Eufória: a nyomasztással együtt is lebilincselő alkotás.
