fbpx

New York, fényfüzérek, könyvek és tinik – Dash és Lily kritika

A Netflix új minisorozata, a Rachel Cohn és David Levithan könyve alapján készült Dash és Lily pont az a néhol idegesítően idealisztikus, mégis lélekmelengető alkotás, amire a pandémia közepén, karácsonyra készülvén szükségünk van.

A Dash és Lily nem olyan, amire az első ajánlásnál fejvesztve rákattintasz. Sőt, a másodiknál sem. Az előzetes, a borítókép és a leírás alapján ez egy klisés, unalmas, nevetségesen romantikus karácsonyi komédia, abból meg már ugye ezret láttunk. Aztán mégis rákuttantasz IMDB-n, ahol meglepetésként ér, hogy ez a sorozat 10/8-ra van értékelve. Ennek hatására némi morfondírozás után nagy nehezen belekezdesz az első részbe, majd rájössz, hogy ez bizony jó cucc, így egy délután alatt lepörgeted az egészet. És hogy miért? Lássuk! (Vigyázat, a cikk nyomokban spoilereket tartalmazhat.)

A “klisés és nevetségesen romantikus” jelzőket nem fogom, nem tudom megcáfolni, mivel ez bizonyos szempontból igaz is, de nem abban a töménységben, ahogy azt megszoktuk.

A Dash és Lily a műfajhoz képest kifejezetten kellemes, frissítő szórakozást nyújt, és a saját zsáneréből fakadó korlátoltságának ellenére is képes valami újat, egyedit mutatni.

A történet a játékidőből fakadóan egyszerű, könnyed, mellőzi a bonyolult csavarokat, ezért pedig hálásak lehetünk. A megteremtett atmoszféra sokunk álom-közege jelenleg: New York-ban vagyunk, a koronavírus mintha sosem létezett volna, közeleg a karácsony, minden fényes és színes-szagos. A kicsit különc Lily (Midory Francis) imádja a karácsonyt, minden évben boldogan készül rá, azonban idén semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezte. A szülei elutaznak Fiji-re, így lőttek a hagyományos, vidám, nagycsaládos ünneplésnek, Lily pedig egyedül marad a bátyjával, Langston-nal és a nagyapjával. Lily az események felpezsdítésére egy játékot talál ki: kedvenc könyvesboltjában elrejt egy piros jegyzetfüzet, naívan reménykedve abban, hogy a megtalálója egy hozzá minden szempontból illő srác lesz.

A könyvecskét a karácsonytól hidegrázást kapó, az irodalmat és ezt a bizonyos üzletet azonban hasonlóan kedvelő Dash (Austin Abrams) találja meg, és innen indul a kalandos szerelmi történet. A két fiatal offline módon, a könyvecskén keresztül üzenget egymásnak, állítja egymás próbatételek elé. Szép lassan egymásba szeretnek, és egyre esedékesebbé válik a személyes találkozás. A sorozatban végig mindkét szereplő arra keresi a választ, hogy vajon csalódni fognak majd-e ebben a találkozásban, a másikról kialakított idealizált képükben.

Az alapfelvetés szupercuki, de semmi extra, a titok azonban a kivitelezésben és a részletekben rejlik. A forgatókönyv meglehetősen ötletesen bánik a jelenetek egymásba fűzésével, így válik a végeredmény egyedivé. Mindamellett a készítők láthatóan nagy hangsúlyt fektettek a hangulatfestésre, ennek következtében már a közeg, az otthonos díszlet, a melengető fények az ismerős, régi zenékkel párosítva is beszippantják és magával ragadják a nézőt.

A legfőbb alapkövek azonban maguk a szereplők. Ők azok, akik miatt minden romantikus, karácsonyi közhely ellenére ez a kis sorozat működni tud. A karakterek és az őket játszó színészek egyaránt elviszik a hátukon a show-t. A Dash-t játszó Austin Abrams-et különösképpen kiemelném, mert természetes játékával, megnyerő fizimiskájával az első pillanatban megkedvelteti magát a nézővel.

A két főszereplő igazi, az átlagostól eltérő egyéniség, és szerencsére nem erősítenek semmilyen sztereotípiát. Mindenképpen pozitív, hogy a Netflix nem erőltette náluk a végtelenségig elcsépelt “menő-lúzer” vonalat. Sőt, az elsőre esetlegesen kevésbé rokonszenves, “negatív” karakterek sem teljesítik be a már oly sokszor ismételt antihős-narratívát, nem tesznek keresztbe Lily és Dash szerelmének, nem várjuka végén epedve a tetteik megtorlását. Mi több, ezzel ellentétben egy igencsak harmonikus megoldást láthatunk: minden hasonló karakter feloldozást kap és megbánja a korábbi hibáit. Ezáltal tényleg maradéktalanul azt kapjuk, amiért idejöttünk: nyugalmat, kikapcsolódást és pihenést.

Egy olyan világba menekülhetünk, ahol nincs gyűlölet, bosszú, gonoszság, ármány, és mindenki irreálisan jó fej.

A Dash és Lily nem tökéletes, nem kimondottan realisztikus, még csak nem is eget rengetően izgalmas. Ezt azonban nem szégyelli, és pont emiatt válik élvezhetővé. A készítők nem próbálták erőltetetten kisajtolni az egyediséget az egészből, és ez hálás döntésnek bizonyult, mert ezáltal lett ez a minisorozat a zsáner minőségi darabja. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben megérdemlünk egy ilyen egyszerű, szívmelengető mesét, amely kicsit talán eltereli a figyelmünket a járványhelyzet által generált stresszről. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne nyolc rövid epizód erejéig olyan világba menekülni, ahol minden kiszámítható, ismerős és barátságos.

Legfrissebb videók

“Fontos beszélni a termékenységtudatról” – Interjú Cserháti-Herold Jankával (videó)

Mai adásunkban Cserháti-Herold Janka termékenységtudat-oktatóval beszélgettünk.

“Sokszor hiszik azt, hogy a sérülteket pátyolgatni kell, pedig nem” – Nem Adom Fel Kávézó (videó)

A fogyatékossággal élők integrálása fontos misszió, amelynek a Nem Adom Fel Kávézó az egyik alappillére Budapesten.

Legújabb podcastünk

audio

Tabumentes #4 – Hidegháború 2.0 USA vs Kína

A Tabumentes podcast soron következő adásában a 21. század modern hidegháborújáról, az Egyesült Államok és a Kína közti konfliktusról esett szó.

Hírlevél

Kövess minket!

13,452lájkolóTetszik
748követőkövető
7követőkövető
2,120feliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb cikkek

Orbánt nem feltétlenül zavarja, ha nem fogadják el az uniós mentőcsomagot

Pedig azért nem esne most rosszul Magyarországnak egy jó pár milliárd eurós mentőscsomag.