Október 21-e hétfőre virradóan két fontos dolog történt Észak-Írországban. Az Egyesült Királyság többi országához hasonlóan sor került az abortusz dekriminalizációjára, valamint törvényileg elismertté vált a melegházasság. A hír mind a helyi, mind a nemzetközi sajtóban futótűzként terjedt és hasonló méretű felháborodást válthatott volna ki. Aztán a történet váratlan fordulatot vett.
Az abortusztörvény és mi is a második?
A Westminsterben megszavazott törvénymódosítások, amelyek vasárnap éjfélkor léptek életbe megvalósították a régóta elhúzódó jogharmonizációt Észak-Irország és az Egyesült Királyság más területei (Anglia, Skócia és Wales) között. A Stormont ezt megelőzően egy rövid ülésen kísérletet tett a döntés megakadályozására, de a próbálkozás kudarcba fulladt.
A melegházasság legalizálásáról egy korábbi, 2015-ös népszavazás döntött, ahol a lakosság több, mint 70%-a igennel voksolt, azonban az észak-ír parlament mostanáig nem ratifikálta azt. Az új törvényi szabályozás értelmében az első azonos nemű pár 2020 februárjában kötheti majd össze az életét.
Az abortuszokat illetően egy 1861-es törvény 58. és 59.-es cikkelye került eltörlésre. Az átmeneti időszak 2020. április 1.-ig tart majd. Az abortuszt választó nőknek és a segédkező egészségügyi dolgozóknak már nem kell büntetőjogi következményektől tartaniuk, valamint az érintettek anyagi támogatást is kapnak, amennyiben úgy döntenek, hogy az Egyesült Királyság területén belül máshol veszik igénybe a szolgáltatásokat. Áprilistól kezdve országhatárokon belül mindössze két intézményben lehet majd a beavatkozásokat végrehajtani és minden kérelem egyedi elbírálás alá esik majd egy tanácsadó bevonásával.
Az Amnesty International az egyenlőtlenség és a diszkrimináció korszakának lezárásaként értékelte az eseményeket, míg a Right to Life UK Facebook oldalán együttérzésre szólította fel az embereket. Az általuk létrehozott fekete-profilképek és a Demokratikus Unionista Párt (DUP) képviselőjétől, Arlene Fostertől eredeztethető #DarkestDay (legsötétebb nap) hashtagek itthon is ellepték az internetet.
Kiérdemelte a hírnevét az abortusztörvény?
A médiában szélsőségesként emlegetett szabályozással kapcsolatban két dolgot érdemes kiemelni. Egyrészt valóban vannak olyan vonatkozásai, amelyek világviszonylatban is majdnem teljesen egyedülállóak. Ilyen például, hogy pufferzónák kialakítását ígérték a két, áprilistól legálisan abortuszokat végző kórház környezetében. Ezek olyan meghatározott sugarú területek, melyekben tilos a demonstráció, a közlekedés akadályozása, ennek megsértése pedig jogi szankciókat von maga után. Ez viszont inkább az ellenséges közhangulatra adott válasz, mint progresszív kezdeményezés.
A kérelmek elbírálásának tekintetében viszont, szigorúságát tekintve a törvénymódosítás nem engedékenyebb a Magyarországon jelenleg érvényben lévőnél, sőt sok esetben kevésbé megengedő annál.
Ellentétben az azonos neműek házasságkötésével, amit az Uniós felmérések szerint az hazai lakosság 61%-a elutasít, ráadásul nálunk jogilag sem engedélyezett.
Így tehát felmerül a kérdés, hogy a homoszexualitást jelentős mértékben elítélő magyar társadalom körében miért a hazaihoz mérten még így is szigorú abortuszszabályozás kapott nagyobb hangsúlyt.
Az álhírgépezet akcióban
A törvényi változások érvénybe lépése óta a hozzá fűződő tényeknek számos eltérő interpretációja terjedt el. A fekete profilképek, hashtagek és egyéb szimbólumok jellemzően provokatív dezinformációk kíséretében jelennek meg.
“Ma éjfélkor az Egyesült Királyság kiszabta Európa legextrémebb abortusztörvényét Észak-Írországra. Egy törvényt, amely alapján mostantól bemondásra végezhetnek abortuszt a 28. hétig.” – olvasható többek között a Fidesz jánoshalmi szervezetének Facebook oldalán.
A ’bemondásra végzett abortuszok’ fogalma mellett gyakran ismételt tévedés, hogy ezentúl megfelelő képesítés nélkül, vagy nem a célnak megfelelő intézményekben, például iskolákban is lehet majd magzatelhajtást végezni. A nemi diszkrimináción, vagy kisebb fogyatékosságokon alapuló szelekciótól való félelem szintén megjelenik.
A tartalmak leginkább a jobboldali politikai beállítottságú, vallásos és konzervatív platformok, illetve magánszemélyek között terjednek.
Bár könnyen bizonyítható, hogy mindezek tudatos, vagy véletlen félreértelmezései a valódi tényeknek, az elmúlt napok során hozzájárultak ahhoz, hogy a téma megjelenjen a hazai közbeszédben és éles érzelmi reakciókat váltson ki mindkét oldalon. Kérdéses, hogy ennek az ideológiai törésvonalnak az előtérbe kerülése mennyire lesz tartós jelenség és milyen további hatást gyakorol majd a magyar társadalomra.
