fbpx

A járványhelyzet utáni fejezetet már most is írjuk

Néhány éve még Yuval Noah Harari „Homo Deus” kötete inspirált sokakat, hogy a nagy éhínségek, járványok, háborúk megfékezése után az emberiség fejlődésének újabb lehetséges irányairól (és buktatóiról), az ezekben rejlő potenciálról gondolkodjanak. Ma pedig egy világjárvány nyomában saját halandóságunk tudata húz minket vissza a jól ismert „múltba”. A 21. század harmadik évtizedének küszöbén úgy érezhetjük, az emberiség fejlődésének nagy eredményei, a boldogság, egészség, a környezetünk feletti irányítás feltételeinek megteremtése egymás után csúsznak ki a kezünkből. Az intézményeink és hatalmi struktúráink nyújthatnak most kapaszkodót – vagy mégsem?

A világjárvány, az ökológiai válság, a biztonságpolitikai fenyegetések, az egyre szembetűnőbb egyenlőtlenségek a többé-kevésbé stabilnak hitt, modern intézményeink mellett is növekvő bizonytalanságokkal és fenyegetettséggel szembesítenek minket. Minden, amit a modern ember elért, amit civilizációs előnyként fel tud mutatni a korábbi századokkal való összevetésben, azt a tudatosság, a természeti és társadalmi folyamatok feletti ellenőrzés kiterjesztéseként is leírhatjuk.

Válsághelyzet idején kulcsfogalom az ellenőrzés. Nem véletlen, hogy ilyenkor egyes kormányok különleges felhatalmazást kérnek, s általában véve is érzik: ha nem is képesek teljes mértékben irányítani a folyamatokat (legfeljebb befolyásolják azokat), fenn kell tartaniuk ennek illúzióját, mivel a kontroll elvesztése legitimációvesztést, dezorganizációt is jelent.

Amikor az állami rádióban – egy külföldi médium nyomán – Európa legbátrabb intézkedéseiként értékelik az eddigi, válságkezelő gazdasági lépéseket, a hazai ellenzék pártjai pedig többek között cikksorozatban fejtik ki, milyen konkrét tervvel rendelkeznek a gazdaságvédelem, gazdasági struktúraváltás terén, minden politikai szereplő – a maga eszközeivel – a kontroll és a kompetencia kidomborítására törekszik. Előbbinek a válságkezelésben, utóbbinak a politikai versenyben van jelentősége.

A globális és (helyi) társadalmi szinten is jól értelmezhető kihívások közös célokat adnak, amelyekre akut válaszlépéseken túlmutató megoldási javaslatok születnek. A mostani helyzet is rengeteg kollektív tapasztalatot jelent, amelyek mind befolyásolhatják a további fejlődés irányait. A régi-új kormányok új ágazati politikai fókuszpontokat találhatnak, módosulhat az intézményi struktúra és finanszírozás, s a hatalmi képlet esetleges változásán túl az egyes társadalmi szereplők magatartása is módosul. Vagyis a politikai klíma változása az intézményi, gazdasági struktúrát sem hagyja érintetlenül.

Ez a gazdasági szereplők magatartása és az egészségügyi ellátórendszer összefüggésében is jól értelmezhető. A kormányoldali és ellenzéki akciótervek egy része már a válság utáni beruházások, hatékonyságnövelés és fogyasztás-élénkítés irányaira fogalmaz meg javaslatokat.

Magyarországon az egészségügy állapotának évek óta tartó politikai témává emelése különösen nagy politikai kockázatot jelent a kormány számára a jelenlegi helyzetben, amikor az ellátás elégségességét, zavartalanságát dinamikus esetszám-növekedés körülménye mellett is tudnia kell biztosítani.

Az szinte borítékolható, hogy a mostani krízis lecsengése után politikailag tarthatatlan lesz az egészségügy és az egészségügyben dolgozók helyzetének tartós rendezetlensége.

A másik kiemelt kockázati tényező a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek szerepe (különös tekintettel a szegénységre) a fertőzésveszélynek való kitettségben, valamint a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés tekintetében.

Nemzetközi tapasztalatok alapján készült tanulmányok ugyanis azt mutatják, hogy járványhelyzetben a nemzeti jövedelem szintjétől függetlenül a hátrányos helyzetű kisebbségeket, a társadalom perifériájára szorult közösségeket erősebben sújtják a megbetegedések.

A potenciálisan veszélyeztetettebb csoportok körében tehát a különböző foglalkozási, korcsoportbeli, egészségi hátterű személyek mellett a szociális szempontot is érdemes hangsúlyoznunk.

A válságok kíméletlenül rámutatnak arra, milyen adósságokat halmoztunk fel a cselekvés szintjén az elmúlt évek során. Ebben a tekintetben – különösen az intenzív szakaszban – bizonyítványt állítanak ki az érintett kormányzatok teljesítményéről, valamint a válságkezelésben aktív szerepet játszó nemzetközi intézményrendszerről is. Az egyént is átértékelésre késztetik korábbi életmódja tekintetében, ösztönözve őt hosszú távú tervezésre, túlélési stratégiák kidolgozására. Kérdéses, milyen következtetéseket vonunk le mindebből.

A politika szférájában például választ kell adnunk arra, hogy az ellenőrzés, a biztonság szavatolása érdekében erős intézményekben vagy erős vezetőkben hiszünk.

Milyen közösségi, garanciális válaszok születhetnek ott, ahol válsághelyzetben jellemzően a nemzetállami szintű cselekvés élvez elsőbbséget?

Az új század új fenyegetései és válságai közepette hol húzzuk meg a szabadság és a biztonság dinamikusan változó képletében az „egyensúlyi állapotot”?

Mit kezdünk azzal a körülménnyel, hogy a fejlődés jótéteményeiből nem egyformán részesülnek a különböző társadalmak és az egyes társadalmi csoportok?

Így jutunk el a másik kulcsfogalomhoz, a célkijelöléshez. A reális, megfelelően ütemezett és jól kommunikált közösségi célok meghatározzák a cselekvés minőségét, és kedvezően befolyásolják a befektetett erőforrások mennyiségét. Ezért is jó, ha ezekről nyilvános vita folyik – amíg az a racionális keretek között marad.

Egy válság kezelése kapcsán nemcsak az a cél, hogy minél kisebb veszteségeket elszenvedve túléljük a válságot, hanem az is, hogy ne kelljen a jövőben ismét szembenéznünk hasonlóval. Ez a jelen felelőssége a holnapért. Ezt a fejezetet már most is írjuk azzal, hogy megoldási javaslatokról, fenntartható életmódról, ökoszociális gazdasági fordulatról, az emberi erőforrásba való invesztálás fontosságáról, egészségügyről, távmunkáról, digitális oktatásról beszélünk.

Kovács János
A cikk szerzője politológus.

Legfrissebb videók

Kétszer több egészségügyi hulladékot termeltünk a második hullámban, mint az előző években

Az egészségügyi hulladékról és annak helyes tárolásáról, szelektálásáról beszélgettünk a Zöld Zóna Kft ügyvezető igazgatójával. Kerekes János elmondta,...

“A Polgári Válasz 106 körzetben tervezi az indulást” – Bencsik János

A Reflektorban című műsorunk keddi adásában Bencsik János, független országgyűlési képviselő és a Polgári Válasz mozgalom alapító tagja volt a vendégünk, akivel a magyar közélet és politika aktualitásairól beszélgettünk.

Legújabb podcastünk

audio

Tabumentes #8 – Függőség, Algoritmusok, Adathalászat, Manipuláció, Populizmus, Álhírek

A Tabumentes Podcast 8. adásában a közösségi média demokratikus társadalmakra gyakorolt hatásairól beszélgettünk.

Hírlevél

Kövess minket!

26,000követőTetszik
830követőkövető
9követőkövető
3,200feliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb cikkek